Kerékpárral érkezett az új kenyér Tardoskeddre

Oda-vissza 180 kilométer kilométert kerekezett a tardosi csapat, hogy ellátogassanak testvértelepülésükre, Tardoskeddre. A tíz fős társaság pénteken kora reggel indult és vasárnap értek haza. Útba ejtették Süttőt, és Neszmélyt, majd komppal mentek át a Dunán, végül Gútán keresztül érkeztek meg célukhoz kora délután. A kalandos kirándulásról Csabán Béla, Tardos polgármestere mesélt a Kemma.hu-nak. 

Még tavasszal lehetett pályázni a Magyar Közlekedéstudományi és Logisztikai Intézet által kiírt „Kerékpárral 7 határon át” programra, melynek egyik célja a határon túli magyarlakta településekkel a kapcsolatok erősítése. 2008 óta – a COVID időszak kivételével – a polgármester biciklivel vitte ki az új kenyeret Tardoskeddre. 

220 kilométert tekertek a tardosiak

– Májusban derült ki, hogy pozitívan bírálták el a pályázatunkat. Adott volt a lehetőség, hogy nagyobb létszámú legyen a távot két keréken letudók száma. Így, a kisérővel együtt tíz fős gárda jött össze az útra – magyarázta a polgármester, akinek vezetésével pénteken 7 órakor indultak a kerékpárosok Tardosról. Az idei csapatot nemzetközivé tette Sleewaegen Xavier Adrien. A nagyszülei éltek Tardoson. Ő már Franciaországban született és ott is él. Sajnos, magyarul nem beszél, így három fővel az angol volt a közös nyelv, a többiekkel maradt a „mutogatós” kommunikáció. 

– A tavalyihoz hasonlóan idén is Süttő felé indult a brigád. Éppen elértük Neszmélyen a kompot. A Duna, majd a Vág töltésén lévő, biztonságos kerékpárúton jutottunk el Gútáig. A községben megnéztük a település egyik nevezetességét, a hajómalmot. Az út utolsó harmadára minden évben újabb, rövidebb utakat keres a társaság. Idén egy olyan földutat találtunk, amely az utolsó erőtartalékainkat is igénybe vette – folytatta a történetet Csabán Béla, aki Tardoskeddre érkezve ismét a tradicionális program részeként, a testületi ülésen adta át Tóth Mariánnak a megszentelt, tardosi kenyeret. Tardoskedd központjában található Szent István szobor koszorúzásán is részt vettek. A koszorúzás után, a megszokott, szeretetteljes vendéglátásban volt részük a vendégeknek, így a tardosiaknak is. 

Kalandos kitérő

Szombaton újra kerékpárra ült a társaság, hogy egy meghívásnak eleget téve ellátogassanak Vágfarkasdra. 

– Ez az oda-vissza negyven kilométeres út kicsit kalandosabb volt a megszokottnál. Tavaly megszűnt a sókszelőcei komp. A kerülőút megduplázta volna a távolságot, ezért vendéglátónk, Erdélyi Pál, a helyi református gyülekezet vezetője megkért két helyi fiatalembert, hogy egy kis motorcsónakkal szállítson át bennünket kerékpárjainkkal együtt a Vágon.