2024.07.30. 06:40
Felejthetetlen utazás: jégmezőkön barangolt, bálnaszafarin is járt a dorogi barlangász +fotók
Végtelen jégmezők, tengerben úszó jéghegyek, bálnaszafari. Lieber Tamás Grönland után a vulkanikus Feröer-szigetek hegyein is koptatta a bakancsát.
Lieber Tamás, a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) elnöke amellett, hogy társaival együtt folyamatosan gondozza a Sátorkőpusztai-barlangot, szabadidejében szívesen utazik is. Az elmúlt évtizedekben számos alkalommal járt már itáliai vulkántúrán, Norvégiát is felfedezte és tartott már élménybeszámolót belső-ázsiai élményeiről is. A közelmúltban pedig Grönlandot és a Feröer-szigeteket járta végig.
Fotó: Lieber Tamás
– Egy barátom bakancsos utazásokat szervező irodája hirdette meg a túrát, akárcsak a tavalyi tádzsikisztáni utat. Igaz régóta nyaggattuk Grönlanddal. Tavaly őszre állt össze a program, a repülőjegy-, szállás- és hajófoglalások miatt kellett ennyivel előre gondolkodni. Tekintve, hogy praktikus okokból a grönlandi után tették be a feröeri programot, ezért nem kellett hazajönni, hanem tulajdonképpen útba esett ez is. A két út csapata emiatt egy picit más volt, öten voltunk azok, akik mindkettőt bevállaltuk – mondta.
Lieber Tamás megjegyezte: a hideghez való alkalmazkodással nem volt gond, jól esett a kánikulából kiszabadulni. Egyébként nem is volt annyira hideg, volt olyan napjuk, amikor 15-18 fokban, gyönyörű napsütésben túráztak. Ha a napot nem takarta felhő, kellemes volt az idő, de a szelek hideget hoztak.
– Ami kellemetlen volt viszont, az a sok szúnyog. Sokszor viseltük a Grönlandon bárhol beszerezhető szúnyoghálós fejfedőt. Az éjféli nap idején voltunk itt, amikor egyáltalán nem bukik le a napkorong a horizont alá, ami értelemszerűen kitolta számunkra a napokat. Az ember ilyenkor könnyen átvirrasztja az éjfélt anélkül, hogy kényszert érezne az alvásra. Persze figyeltünk arra, hogy azért pihenjünk is. A szálláshelyeken elsötétíthető ablakok voltak – mesélte.
Fotó: Lieber Tamás / Forrás: beküldött
Lieber Tamás társaival együtt számos programon vett részt. Természetesen a fő látványosságot számukra a jéghegyek jelentették, hiszen ilyeneket máshol nem láthatnak. Különös élmény volt számára az is, hogy az Ilulissat közelében található jég-fjordban kicsit egyedül bolyonghatott, amikor társai kissé lemaradtak a fotózással. De egyébként is nagyon kevés turistával találkoztak.
Nem klasszikus nyaralóhely
Lieber Tamás elmondta, ma már azért több utazási iroda is szervez Grönlandra programokat, tud olyan magyarokról, akik már jártak a szigeten. Való igaz azonban, hogy nem tartozik a kedvelt úti célok közé, hiszen ott klasszikus értelemben nem lehet nyaralni. A téli időjárás zord, a nyári is igen változékony, ekkor többnyire 6-15 Celsius-fok a jellemző. Tudja, hogy a nyári kánikulában sokan cseréltek volna velük, de mint minden, ez is csak nézőpont kérdése. Volt olyan nap, amikor vágytak volna egy kis hazai melegre. A térképen is látható, hogy a sziget nagy részét jég borítja. Grönland területe több mint 2 millió négyzetkilométer, melynek 90 százalékát gleccser borítja. Csupán északkeleti és délnyugati része jégmentes, ami nagyjából egy 20 kilométeres széles parti sávot jelent, ott vannak a települések. Az őslakók a Belső-Ázsiából származó eszkimók (inuitok), akik ma már kisebb-nagyobb városokban élnek ezeken a területeken, természetesen keveredve a bevándorló amerikaiakkal, európaiakkal.
– Hatalmas élmény volt az 549 méter magas Palasip Qaqqaa megmászása Sisimiut fölött. Itt még nincsenek jéghegyek, csodálatos panoráma nyílt a Davis-szorosra (ez a tengerrész választja el Grönlandot Kanadától), de a Sisimiut-ból Ilulissat-ig tartó 20 órás hajóút is felejthetetlen élmény volt – mondta, majd hozzátette: meglepődött, amikor arra ébredt, hogy a hajó jégtábláknak ütközött.
Hatalmas 60-80 méter magas jéghegyeket is láttak, ami ugyebár csak a relatív, vagyis a tengerszinttől mért magassága ezeknek a képződményeknek. Ahhoz, hogy a tényleges magasságot megkapjuk, ezt az értéket meg kell szoroznunk 10-zel. A jéghegyek kilenctized része ugyanis megbújik a víz színe alatt.
Lieber Tamásnak volt szerencséje bálnaszafarin is részt venni, az állatok körülbelül 30 méterre tőlük emelkedtek felszínre lélegezni.
– Ilyenkor elárulta őket a kibocsátott párafelhőjük. Három helyszínre is elhajóztunk „értük”, s talán 7 púpos bálnát sikerült megfigyelni. Egyébként ezen a háromórás kiránduláson közelítettük meg legjobban a jéghegyeket, ugyanis közöttük szlalomozott a hajónk – idézte fel.
A BEBTE elnöke lapunknak elmondta: számára a legkülönlegesebb a jéghegyek és a gleccserek látványa volt. Utóbbit a szigetről való távozásukkor (repülőjáratokkal kapcsolatos bonyodalmak után Izlandra vittek őket kisgépekkel), viszonylag alacsony magasságból, a levegőből is tudták élvezni.
Barangolás Grönladon és a Feröer-szigeteken
Fotók: Lieber Tamás– Elmondhatatlan élményt jelentett. A legmeghökkentőbb talán az inuitok (eszkimók) életvitele volt. Az eredetileg nomád nép városokba telepítése nem biztos, hogy sikertörténet. Sok az elhanyagolt szemetes porta. Az utcakép sem igazán rendezett. Érdekesség, hogy a két nagyobb településen, amelyekben megfordultunk, viszonylag sok autó volt, pedig Grönlandon a „nagyvárosokat” kivéve egyáltalán nincs úthálózat. Vagyis autóikkal a lakók kizárólag 5-10 kilométeres sugarú körben közlekedhetnek – mondta.
Vulkanikus szigeteken túráztak
A csapat keménymagja Grönland után a Feröer-szigetekre utazott. Lieber Tamás szerint utóbbi teljesen különbözik az előbbi szigettől, árakban és mentalitásban kicsit talán Svájc és Dánia, tájképileg Norvégia, Izland, Skócia, Írország jegyeit is magán hordozó vidék. 18 kisebb-nagyobb sziget alkotja, amelyek egyrészt hidakkal, vagy tenger alatti alagutakkal van összekötve, de vannak, amelyekre csak hajóval (komppal) juthatunk át. Míg Grönland csak a nevében zöld, Feröer valóban az. A szigeteket dús zöld területek borítják, de a hegyoldalak sok helyen függőlegesen szakadnak az óceánba, néhol 5-700 méteres szakadékok tátonganak. Ezek kiváló fészkelőhelyeket biztosítanak a tengeri madaraknak; lundáknak, cséreknek, sirályoknak, alkáknak, szuláknak. Testközelből láthattak vízeséseket, hágókon másztak át, a terep egyáltalán nem volt könnyű. Egyébként a helyiek mindenhol kedvesek voltak velük, bár a szálláshelyeket, a bevásárlást és a közlekedést leszámítva túl sok kapcsolódás nem volt közöttünk.
