Táborok

Általános iskoláink nagy többségében túl vannak a tanévzáró ünnepségen. Gazdára találtak az oklevelek, a jutalomkönyvek, már otthon vannak a bizonyítványok. Ha kellett, a jegyekre elhangzottak a magyarázatok, a jövőre már vélhetően kicsi ünneplő ruha visszakerült a szekrénybe.

Jöhetnek a hétköznapok. Például sok településen őszig egy-egy hetes turnusban nyári napköziben reggel nyolctól délután négyig. Szerencsés esetben jó csapatban, vidáman telnek ezek az órák például fürdéssel, kirándulással, számháborúval, kreatív foglalkozással, számháborúval, filmnézéssel. Ha nem túl vidáman érkezik haza a gyerek, sok mindent nem tudnak tenni a dolgozó szülők. A csemete nem maradhat otthon egyedül.

Az alkotótáborok világának hangulata vélhetően egy kicsit más, mint a napközis nyolc óráké. A résztvevők világa talán közelebb van több gondolatban és alkotásvágyban is. Nincs elég hely a szóba jöhető alkotó ténykedés felsorolására. A rajzolás, a festés, az agyagozás, a szövés és a nemezelés ugrik be első körben, de kiderül, lehet barkácsolni, főzni, illetve műkövet készíteni is. Barátom hatodikos unokája arról mesél a konyhában, hogy ő a jövő héten festeni megy. Nagyapja megrázkódik, megkapaszkodik az asztal szélében és azt dörmögi, nagyon elszédült. Unokája sikítva szalad ki az előszobába. Megfogom cimborám vállát. Látom, hogy nem viccel. Tudom, hogy vannak vöröskeresztes nyári táborok is. Jó ötlet.