Öt gólya kelt ki Szőnyben, sikeres a madarak költési éve

Már jóval a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársainak érkezése előtt izgatott érdeklődők gyülekeztek a gólyafészek közelében. A gólyaszülők hamar menekülőre fogták, amikor meglátták közeledni az áramszolgáltató embereit és a madárvédőket. Eközben a felnőttek és a gyerekek is azon tanakodtak, hány gólya lehet a vásártéri fészekben.

Hamar kiderült, öt fióka kelt ki, ami egyébként nem volt egyedi eset ebben az esztendőben. A fészkenkénti fiókaszámok a következőképp alakultak: 2 fióka: Tata, 3 fióka: Ács, Császár, Grébicspuszta, Tarján, 4 fióka: Bana, Bokod, Kecskéd, Mocsa, Szőny, 5 fióka: Nagyigmánd, Naszály, Szőny, Tárkány.

Egy fészekben nem volt csak gólya

Tizenöt helyszínen ötvennégy gólyát (tavaly harmincnyolcat) gyűrűztek meg, amely több mint hatszáz látogatót érdekelt. A fiókák nagyjából egykorúak voltak, Szőnyben voltak a legnagyobb fiókák, Tatán pedig a legkisebbek. Utóbbi helyszínen két elpusztult kisgólyát is találtak. A környei fészek teljesen üres volt, pedig 1-2 héttel korábban még voltak benne fiókák. Több fészekből került elő szemét és bálamadzag, amelyek szerencsére még nem okoztak sérülést a fiókáknak.

Minden helyszínen, így Szőnyben is elnevezhették az érdeklők a fiatal gólyákat. Az állatok a Villámszárny, Gezemice, Csőrike, Gólyci és Kicsike nevet kapták az óvodásoktól. A gyűrűzést követően a gyerekek meg is simogathatták a fiókákat. Bár a gólyákat a gyűrűzés folyamata stresszeli, mivel fiatalok, a csőrükkel még nem védekeznek. Általános tévhit az is, hogy a gólyákat nem lehet megsimogatni, mert akkor a szülők nem fogadják őket vissza. Ez csak az emlős állatok esetében van így, ugyanis a legtöbb madárnak nagyon rossz, vagy egyáltalán nincs szaglása.

Bátky Gellért természetvédelmi őr elmondta, a költési év azért volt ilyen sikeres, mert a gólyák hazaérkezése Afrikából zökkenőmentes volt, folyamatos déli szél segítette hazatérésüket, így jó kondícióban jöttek vissza. A csapadékos időnek köszönhetően itthon is ideálisak voltak számukra a körülmények, sok táplálékot találtak. A gyűrűzés segítségével egyedileg azonosíthatóak a madarak, meg tudják figyelni, a párok együtt maradnak-e, illetve az is leolvasható a gyűrűről, hogy a madár hány éves.