Jelszó

A belépésnél a jelszó egyszerű volt. Géza. Diplomaosztás után, a velünk kezdődő újdonságot nem nagyon élvezve, a tizennyolc hónapos sorkatonai szolgálatot képzés nyitotta. Kis csapatunk felével egy kollégiumban laktam az egyetemvárosban. A laktanya kerítése melletti tornyocskában álldogáltam őrségben, amikor valaki mászógyakorlatba kezdett befelé. Jelszó! csatakiáltásomra a srác, itt és most nem idézhető fordulat után, dörmögve közölte, hogy Géza. Beengedtem. Két hónapig nem mehettünk haza. Évtizedeket ugorva, ismét május első csütörtökjére ébredtünk. Tizenegy esztendeje van ekkor a jelszó világnapja. Egy olyan, ötvenhat éve amerikaiként alakult, napjainkra ismert nemzetközi céggé fejlődött csapat ötlete volt tovább bővíteni a világnapok terjedelmes listáját. A csoport a számítógépek olyan egységében mozog otthonosan, amely értelmezi az utasításokat, vezényli a végrehajtást. Nagyon más világ már ez, mint az egyetemi bulik, a sorkatonai szolgálat időszaka volt számomra. Egyetem, főiskola, buli most is van, a hivatásos, jól fizetett katonáskodás egyre népszerűbb napjainkban. De már része mindennapjaink számítógépének világa. Védeni kell! Egy vélemény a szakemberektől. Az 123456 nem túl jó jelszó.