Különleges kincset rejtett a templom padlása + videó

Tavaly húsvét után találtak a régi, nagy kereplőre a dunaszentmiklósi templom padlásán. Az elmúlt egy év alatt csodát tettek vele. A Komárom-Esztergom Megyei Németek Önkormányzat elnökének, Waldmann-né Baudentisztl Évának a figyelmét Keil Richárd, a dunaszentmiklósi plébániai tanácsadó testület tagja hívta fel a figyelmét a leromlott állapotú hangszerre. Az elnöknő Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ és Könyvtárnak, vagyis a Zentrum.hu-nak számolt be a kereplő további sorsáról.

– Édesapám többször emlegette, hogy ők bizony gyerekként még a toronyban kerepeltek, de én már csak arra emlékszem, hogy a '70-es és '80-as években a fiúk kézi kereplővel járták a falut. Aztán ez a hagyomány is kikopott. Azt gondoltam, hogy a tetőfelújítás, illetve az évek során biztosan elkallódott a nagy kereplő. Szerencsére nem. Egy éve megígértem, hogy – kerül amibe kerül – a különleges, régi eszköz újra szólni fog, és idén húsvétkor imára hívja majd a falubelieket – mesélte Baudentisztl Éva, aki a kereplő szerepéről is beszélt. Mint mondta: köztudott, hogy húsvétkor a harangok Rómába mennek. Ilyenkor nagycsütörtöktől feltámadásig nem szólnak a harangok. Régen ezzel a kereplővel hívták imádságra a híveket. A fiúk reggel, délben és este harangszó helyett kerepeltek.

A dunaszentmiklósi templom padlásán találtak a kereplőre

– Néhány hete megkezdődtek a munkálatok. Az alapos tisztítás során kiderült, hogy mely alkatrészeket lehet visszaépíteni, és mik azok, amik sajnos menthetetlenek. Szerencsére a legfontosabb elemek, a kalapácsok és a racsni, keményfából készültek, és elég jól viselték az idő viszontagságait. A fenyő keret és a feszülő lécek viszont elkorhadtak, porózussá váltak, eltörtek. Ezeket mindenképpen cserélni kellett – folytatta az önkormányzat elnöke, akinek nagy feladat volt olyan asztalost vagy fához értő embert találni, aki elvállalta a kereplő felújítását. 

– Többeket megkerestem, de senki nem vállalta. Aztán találtam egy ismerőst, afféle ezermestert, aki szívesen foglalkozik régi dolgokkal és a fához is ért. Amikor Bazsó Dávid, császári hobbi restaurátor szétszedte a szerkezetet, egy feliratot talált a belső részében: Felső Tata. Sajnos sem évszámot, sem a készítőre utaló nyomot nem találtunk. A felirat a használhatatlanná vált alsó deszka belső részében volt, visszaépíteni nem lehetett. Kérésemre a mester megőrizte, a tájházban fogjuk majd elhelyezni – árulta el Baudentisztl Éva. Nagyjából egy hónapig tartott a szerkezet felújítása. 

Kicserélték a sérült részeket 

– Aprólékos munkával javította meg a sérült részeket, tartósabb tölgyfából készült az új keret, és kezelést is kapott a faanyag. Remélhetőleg újabb 50-100 évig szolgálja majd a falut. A felépítmény két végén két különböző technológiájú kereplő található. Egyszerre két ember kell a megszólaltatásához. A kalapácsok egy bütykös kerék segítségével megemelkednek, majd visszacsapódva csattanó hangot adnak ki. A kisebb bordás kerék tekeréskor megmozgatja a nekifeszülő léceket, így adja ki a kerepelő hangot. Ez a része hasonlít a kézi kereplőhöz. Az első próbák alapján megfelelő hangereje is lesz, így a falu minden szegletében hallható lesz – folytatta az elnökasszony, aki a felújítás ideje alatt kereste, hogy ki tud esetleg kereplőverset, ami a faluban is használatos volt. 

Kereplőversekkel készülnek az ünnepre

– Hartmann Károlyné, Edit néni tudta az egyik verset: Mia ratschn, mia ratschn trei rodi Aar, wann’s uns seichs weißi kepst, nemme’s a. Ezt az utolsó kerepléskor mondták a gyerekek, amikor a település utcáit körbejárva a „fizetségüket” gyűjtötték be a falubeliektől. Kézi kereplővel csaptak zajt és nagy kosárba gyűjtötték a festett vagy fehér tojásokat.  Voltak magyar versikék és töredékek német nyelven, így körülbelül rekonstruálható az imádságra hívó vers is: Mia ratschn, mia ratschn, zen einglischen Gruß, den jede katholische Christ beten muss. Follt’s niede, follt’s niede auf eure Knie, bet’s an Vaterunser und trei Avemarie – tette hozzá Baudentisztl Éva. A felújítás sikeresen befejeződött. Néhány héttel a húsvéti ünnepkört megelőzően a kereplő újra elfoglalhatta helyét a templomtoronyban. Azt remélik, hogy mindig lesznek olyan hívő fiatalok, felső tagozatos fiúk, akik megszólaltatják.