Születésnapján rinocéroszt mentett a bokodi vadász

Stílszerűen mondhatnánk azt is, hogy a bokodi Halmi Péter Pált megfertőzte az Afrikaláz. Ennél azonban többről van szó, ez egy filmforgatás.

A Fishing & Hunting Channel, valamint a CM Pro Safaris támogatását élvezve egy újabb érdekes és izgalmas filmforgatás miatt utazott a fekete kontinensre, hét vadász és két kísérő társaságában.

Ha meghalljuk a nevet, Halmi Péter Pál, eszünkbe juthat a vadászat, a természetfotózás és a videózás is. Mára, a három szakma ötvözete igaz a bokodira, aki útjai során igyekszik bemutatni a természet igazi szépségét. Tizenegyszer járt már ezenkívül a fekete kontinensen, két alkalommal Dél Afrikában. Eddig.

– Budapesttől csaknem 20 órán át utaztunk a vadászterületre, Kimberleytől 3 óra autóútra. Izgalmas és más volt sok tekintetben. Például az időjárást értem ezalatt. Most ősz van Afrikában, ami azt jelenti, hogy éjszaka hűvös, de nappal borzasztó meleg van, amint felkel a nap – meséli Halmi Péter Pál, aki az Afrikaláz című természetfilm második és harmadik epizódját forgatta a kalandos úton. Beszélgetésünk alatt a bokodi vadász eloszlatta azt a tévhitet is, miszerint a vadászat csak az esztelen öldöklésről szólna.

– A vadászat helyett sokkal inkább annak létjogosultsága és a vadvédelmi törvények kaptak fókuszt az úton – mondja Halmi Péter, aki szerint a vadászat a természetszeretetről és vadvédelemről szól. Például, érzékeltette, ezekben az afrikai országokban sok-sok  dollármilliót költenek az orvvadászat elleni védekezésre és vadvédelmi kutatásokra – amit a vadászatból befolyt összegből finanszíroznak.

Halmi Péter Pálnak több mint 100 filmje fut már a filmcsatornán, több mint 13 éve forgat természetfilmeket és talán nem túlzás, hogy a világ számos országában járt már. A vadász járt már több ázsiai és afrikai országban, de megfordult Angliában, Japánban, Új-Zélandon és Kanadában is.

– Minden út emlékezetes.  Kirgizisztán például kiemelendő a magashegyi vadászat miatt. Ez a legnehezebb, de legszebb terep egyben. Vadászat és filmezés szempontjából is. Nekem ez a szakma csúcsa – idézi fel az emlékeket a vadászfilmes. Így gondolja még annak ellenére is, hogy napi 60-70 kilométeres lovaglással kellett számolnia körülbelül 4600 méter magasan, zord időjárási viszonyok közepette, mínusz 26 Celsius fokban. 

– Afrikát viszont sosem fogom elfelejteni. Aki már járt itt egyszer, az mindig vissza akar jönni – mondja, miközben az sem véletlen, hogy ez az útja volt a tizenkettedik. Azért az út alatt egy duikert, törpeantilopot terítékre hozott a bokodi vadász. A többiek antilopot, gazellát, kafferbivalyt és varacskos disznót.

A filmforgatás egyszerre volt születésnapi köszöntés is

– Életemben először volt szerencsém részt venni egy rinocérosz mentőakcióban. A mentés során több mint 100 kilométerre telepítettük át a vadállatokat. Hatan voltak, közülük hármat a magyar vadászok lőhettek ki, altatólövedékkel. Hatalmas megtiszteltetés volt. Egyrészt a szakmai alázat miatt, de a 2-3 tonnás vadállatok közelsége is – teszi hozzá, miközben elárulja azt is, hogy nem is lehetett volna szebb és méltóbb körülmények között ünnepelni, mint Afrikában, a 40 ezer hektáros vadászterületen. Nyomós indok volt az áttelepítésre, egyszóval a természetvédelem.

– Az egyik domináns egyed veszélyt jelentett több másikra. Így remélhetőleg megoldódott a probléma – zárta szavait a természetfotós, akinek felvételei 3-4 hónap múlva lesznek láthatóak a tévécsatornán.

Korábban írtuk, hogy Európa-bajnok preparátum lett a Fehérfarkú gnú a vadászkiállításon, amelyet a bokodi Halmi Péter Pál hozott terítékre. 

– Kilencévesen a magaslesen aludtam, hogy őzeket tudjak fotózni – meséli Halmi Péter Pál, aki abban az időben egy Zenit fényképezőgéppel és 300-as teleobjektívvel járta az erdőt. Ezután szüleinek sem volt kérdés fiuk természet iránti rajongása, amit csak nyomatékosítottak a következő évek. És a vadászkalap, amit reggelente előbb vett fel mint az iskolatáskát. A mára nemzetközi népszerűségnek örvendő bokodi vadász és filmes hálás azért, hogy gyerekfejjel került a vadászcsizma mellé.