Áder János: Ha a németeknek jó, akkor nekünk miért ne lenne az?

Áder János több témát körbejárva mutatott rá, hogy most hol tartunk, és mit tehetünk annak érdekében, hogy az emberiség ne zsigerelje ki a Földet.

Beszélt a demográfiai robbanás következményeiről, ezzel együtt a fogyasztási szokások változásáról. Kiemelte: a 2015-ös éghajlatvédelemről szóló párizsi megállapodásban szereplő szén-dioxid-kibocsátást atomenergia nélkül nem lehet teljesíteni. Ötven év alatt négyszeresére nőtt a nyersanyag-felhasználás a Földön, miközben ilyen fogyasztás mellett a nikkel 16, az ólom 19, az arany 21 évre elegendő.

Áder János a műanyaghasználat problémájáról is beszélt

Beszélt a műanyagokról is, amelyből a 60-as években 2 millió tonnát használtak fel, ez máig kétszázszorosára emelkedett. Egyrészről jó, hiszen kiváltja a fém, a fa egy részét, ugyanakkor elképesztő mennyiségű hulladékot termel, amelyek nagy része a tengerekben landol, hatalmas úszó szigeteket képezve. 

Hazánkban átlagosan 66 kilogramm étel kerül a hulladékba fejenként évente. Ezek káros hatásairól és hasznosításáról is beszélt. Elhangzott: Európában átlagosan 26 kilogramm textilt vásárolnak, ebből 11 a kukában végzi - a pazarló, meggondolatlan vásárlási szokások miatt. A víz ésszerű felhasználása mellett kiemelt több zöld, magyar vállalkozást is. 

Az első kérdés az előadás után az akkumulátor gyárakra vonatkozott. Áder János elmondta, hogy tíz év múlva már csak elektromos meghajtású személyautók jöhetnek le a futószalagokról. Ez azonban új megoldási lehetőségeket kíván. A világban mindenütt, ahol autógyártás van, építenek akkumulátor gyárakat, amelyekben a környezeti kérdés az elsődleges. A szabályok hazánkban is januártól szigorodtak, egy debreceni példán szemléltette, hogy szürke szennyvíz használatával miként lehet megoldani a hűtési folyamatot. Ivóvizet nem használnak. Németországban működik ez a technológia, ahol zöld képviselő van. „Ha a németeknek jó, akkor nekünk miért ne lenne az?” – zárta kérdéssel a választ Áder János.