Hatszáznegyven

Hatszáznegyven. Ennyit fizettem a kisboltban egy adag habos somlói galuskáért. Egyedül a csokoládéöntet, a piskóta és a mazsola egyvelegére összpontosítottam, miközben falatoztam a szerkesztőség konyhájában. – Hatszáznegyven – szól a szerkesztő utánam. Néhány másodperc erejéig töprengtem rajta, honnan tudja, mennyi az annyi, de ettem tovább. Végül az ízlelőbimbóim teljes megelégedettségével ülök le a számítógép elé, mikor újra hallom. – Hatszáznegyven – szól az előbbinél kicsit hangosabban. Akkor jött a felismerés. Ami az ABC-ben somlói, az nálunk egy „Jó reggelt!”. Csupán a mérték más: ott forintban, nálunk karakterben mérik az anyagot.