Csillag a zsebben, csúcsra jutott vidéken a minőségre törekvő vállalkozó

Schmöltz Margit, az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár igazgatója látta vendégül a napokban Varga Sándort, az esztergomi 42 Restaurant tulajdonosát, aki többek között elmesélte, hogyan vezetett az útja a vendéglátásig és a Michelin-csillag megszerzésééig. Szóba került továbbá a minőség iránti igény és a gasztronómia iránti "szenvedélye" is.

Az intézményvezető az eseményen kérdések helyett számokkal készült Varga Sándornak, akinek el kellett mondania, hogy mi jut eszébe róluk. Az 5530-as számra rögtön rávágta, hogy az Vésztő irányítószáma, majd elmesélte, hogy a Békés vármegyei településről származik. Szegedre járt gimnáziumra, illetve egyetemre, majd miután programozó matematikus lett, akkori párjával úgy döntött, hogy eljönnek Esztergomba egy munkaerő kölcsönző céghez dolgozni.

– A dorogi SANYO-ban kezdtem meg a pályafutásomat. Két hétig operátor voltam, három műszakos műszakrendben, cambridge-i nyelvvizsgával, úgyhogy ez egy ragyogó kezdete volt a felnőtt kornak. Aztán onnan lettem sofőr, gazdaságis, társtulajdonos és végül tulajdonos – idézte fel Varga Sándor, aki a Michelin-csillaggal elismert esztergomi 42 Restaurant mellett az esztergomi Livita Group tulajdonosa is egyben.

Megjegyezte: sosem akart vállalkozni. Az volt az elképzelése, hogy diploma után szerez egy kis pénzt Esztergomban, majd Budapesten szeretett volna programozóként dolgozni.

– Az volt az álmom, hogy keressek 300 ezer forintot, legyen egy Fiat Puntom, a párommal éljek egy szép lakásban és egyszer majd valamikor 40 éves koromra legyen egy saját lakásom – mesélte.

Szempontoknak kell megfelelni a csillagért

Schmöltz Margittal ezután rátértek a Michelin-csillagos vendéglátóhely történetére is. Varga Sándor elmesélte, hogy amikor a 42-őt, mint étterem nevet kitalálták, akkor összeültek páran és próbáltak olyan frappáns nevet kigondolni, ami nem elcsépelt, nem közhelyes, de akár jól hangzik angolul is.

– Nagyon kreatív háromórás gondolkodás után rádöbbentünk, hogy nem is vagyunk kreatívak és semmivel nem tudunk előrukkolni. Az összes zöldséget, gyümölcsöt, angolul magyarul és latinul is felsoroltuk, és akkor berobbant a 42, mint egy szállóige – árulta el.

Varga Sándor kijelentette: mindig nagy energiával próbálja ki magát teljesen idegen területeken és bár ezek a próbálkozások sok esetben bukással járhatnak, a tapasztalat és információszerzés miatt hihetetlenül fontosak. Meglátása szerint nem lehet megtanulni vállalkozni „elesés” nélkül. Megtudtuk azt is, hogy a gasztronómia mindig is közel állt hozzá. Mikor a 42 Restaurant koncepciója összeállt a fejében, a csillagok azt mondták neki, hogy ebben el kell indulnia.

– Beszélte, barátommal, Barna Ádámmal, hogy van-e kedve csatlakozni a vízióhoz? A többi meg már történelem – jegyezte meg, majd kitért többek között arra, milyen sok szempontnak kellett megfelelniük ahhoz, hogy kiérdemeljék a csillagot.

Még nem való mindenkinek a csillag

Véleménye szerint a gasztronómia és az emberek ízlésvilága szempontjából hazánk még legalább ötven évig biztosan nyögni fogja a kommunizmus rabigáját, annyira hat még mindig ránk a mennyiség kontra minőség felfogás átka. Úgy véli, hogy bár Michelin-csillaggal rendelkező éttermek nem a széles rétegnek szólnak, szerinte a könyvtárba való beiratkozás sem az átlagember programja a mai világban.

– A Michelin-csillag és a mögötte lévő komplexitás, minőség teljesen más üzenetet hordoz. Azoknak, akiknek arra van igényük, hogy barátaikkal nevessenek, egyenek valamit, azoknak ez még az úti céljuk, de előbb-utóbb mindig lesznek olyanok, akik kipróbálják ezt és akiknek ez értéket és élményt teremt – tette hozzá.