Egy új nap

Változatos korosztályt képviselő kedves olvasóink, illetve hozzátartozóik ma reggel is sokféle mély álom vagy izzadós, forgolódós éjszaka után, óhatatlanul a mindennapok valóságára ébredtek.

Fenyvesi Károly

Biztatást ígérő örömök lehetősége, elkerülhetetlen, de talán megoldható gondok, kedvelt, illetve kevésbé szeretett feladatok kihívása jelentette egy új nap nyitányát. Volt, aki annak örült, hogy Dezső bácsi, az éjszakai újjáélesztése után, szemmel láthatóan jó formában intett vissza a kórházi intenzív osztály ablak melletti ágyáról. A magát költői vénájúnak érző ifjú lelkesen írta eddigi fő művének vélt verse végére az utolsó rímet. Az elsőbabás anyuka mosolyogva kezdte szoptatni a végre tejet hangosan követelő pelenkás csemetéjét. A kőművesek mellett segédmunkásként dolgozó, a nyugdíjas korától már csak pár hónapnyira lévő Jenő örült annak, hogy az este még dagadtan fájó lábfeje belefért kitaposott bakancsába. Kálmán rátapintott a farzsebére. Ott volt az előző este odatett ezres. Hazafelé virágot kell vennie házassági évfordulójukra.

András napján több dolog tilos. Például nem dolgozhatnak az asszonyok. Jenő és Kálmán ehhez biztosan nem ragaszkodik. Vélhetően lazább kitétel számukra, hogy a mai napon csak bontani szabad, építeni nem. El lehet készíteni a hagyma-kalendáriumot, tizenkét félbevágott hagymát kell kitenni az ablakba. Amelyik levet enged, az a hónap csapadékos lesz. De ez már a jövő.