Kalandos életutakról is mesélt Zámbó Kornél a Tatabányai Múzeumban

Érdekes, személyes történetek rajzolódtak ki, ahogy Zámbó Kornél mesélt arról, miért jutott eszébe a sorozat elkészítése, és miként zajlottak a találkozások. Az ezredforduló kapcsán jutott eszébe, hogy izgalmas lenne összegyűjteni azokat a magyarokat, akik maradandót alkottak. Ekkora már készített is néhányat és hosszú listája volt azokról is, akiket szeretne még felkeresni. 

Megszólította a neves tudósokat, művészeket, külföldön élő hírességeket, akik mindannyian boldogan találkoztak vele, és adták magukat ahhoz, hogy elkészüljön a portrésorozat. Ancsek Éva filozófus képét vetítette ki elsőként a művészettörténész. Ennek kapcsán hangzott el: voltak olyan művészek, mint Tolnai Klári színésznő, akihez az egyeztetett időpontban csengetett be hatalmas virágcsokorral a kezében, a művésznőnek mégsem volt megfelelő az időpont, s nem sikerült elkészíteni róla a portrét. 

Zámbó kornál kiemelte: az alkotás sokszor nála, máskor a kiválóságok otthonában történt. Volt olyan is, akinek annyira tetszett, hogy később a külföldön megjelent kötetének borítója is egy Zámbó kép volt. A beszélgetések során az életről, az ember mibenlétéről, s könnyed témákról egyaránt szó volt. Volt, akit egy alkalommal, másokat többszöri találkozás alkalmával sikerült lefesteni. Ezek sokat tettek hozzá az oroszlányi művész gondolkodásához. 

Sorra vetítették ki a hírességeket. Volt olyan is, akinek az alkotói folyamatát televízió is rögzítette. Mesélt Eötvös Gáborról, aki kétszáz éves artista dinasztia tagja volt, Szabó István filmrendezővel folytatott alkotói folyamatáról, Jókai Anna íróról, és többek között Faludy Györgyről, aki kalandos életútjáról sokat mesélt.