Rejtélyes föld alatti folyosóra bukkantak a tatai vár alatt + fotók

Semmilyen feljegyzés sem maradt arról, a titokzatos folyosóról, amit a közelmúltban találtak a tatai vár udvarán. Mint arról korábban beszámoltunk: 1972 óta most először van lehetősége a Kuny Domokos Múzeum régészeinek, hogy tudományos kutatást végezzenek a várnál. Két helyszínen dolgoznak: a török átjárónál és a Ferrandó-bástya tövében. Azonban olyan dologra bukkantak, amire senki sem számított. A vastag beton padlózat áttörése után egy sötét, titokzatos folyosó tárult fel.

Dr. Schmidtmayer Richárd, a tatai múzeum igazgatója elmondta, hogy először csalódtak, amikor rátaláltak a folyosóra. Ők ugyanis nagyon nem ezt keresték.

– A tatai vár története nem ér véget a török kivonulásával, hanem a még a 18-19 században is alakítanak rajta. A tűzérségi eszközök logikájához azonban nem illeszkedett az, amit találtunk. Azt reméltük, hogy egy törökkori járószintnek kellett volna eltűnnie. Ehhez képest pedig egy boltozatos helyiségre bukkantunk, aminek a föltárása, a megközelítése meghaladta a mi képességeinket. Ezért kértünk segítséget ahhoz, hogy egyáltalán lássuk, hogy milyen nagyságú területre akadtunk és ebből levonhassunk valamilyen következtetést, hogy vajon mi célt szolgálhatott és melyik korszakhoz kapcsolódik - magyarázta az igazgató, aki szerint a feltáruló folyosó elhelyezkedéséből egyértelmű, hogy a vár erőd jellegének felhagyása utáni időszakhoz, vagyis a 18-19 századhoz kötődik. 

Ahhoz, hogy a régészek megállapíthassák, hogy statikailag mennyire biztonságos a járat, speciális szakemberek segítségét kérték: a Tatabányai 4x4 Terepjárós, Polgári Védelmi és Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjai már korábban is segédkeztek a múzeumban, így örömmel vállalták a nem mindennapi feladatot. Willand Péter, az egyesület tagja civilként programozó, de az extrém sportok és feladatok szerelmese. Így egyáltalán nem kellett győzködni, hogy bemenjen a föld alá.

– A múzeum munkatársai arra kértek meg minket, hogy derítsük fel, hogy mit is találtak. Hogy milyen hosszú, hol lehet az alja, vagy a vége, mekkora lehet a kiterjesztése, merre van az iránya. Először körbe néztünk, hogy egyáltalán biztonságos-e lemenni. kerestük, hogy honnan lehet megközelíteni. Kötélbiztosítással és beülővel indultam neki az ismeretlennek, hogy ha valami beszakadna alattam ki tudjanak húzni – árulta el Péter, akinek nem ismeretlen a kötéltechnika, illetve a barlangászat sem. Az adrenalin azonban igy is végig dolgozott benne.

Végül a járat eleje egész kényelmesnek bizonyult, hárman indultak útnak és még kényelmesen elfértek egymás mellett állva. Azonban egy-két méter után ez beszűkült 50-60 centiméterre, ott kezdődött igazából a kaland.

– Úgy negyven centiméter magasságú lehetett az a folyosó ahova beküzdöttem magamat és másfél, két méter széles. Ide már csak én mentem el folyamatos kötélbiztosítás mellett és egy lézeres távolságmérőt használtunk, hogy meghatározhassuk, hogy milyen hosszú lehet ez az alagút.

– mesélte a speciális mentő, aki egyelőre nem találta nyomát annak, hogy a járat tovább folytatódik, de a látási viszonyok rosszak voltak, a fejlámpával csak rövid távra lehetett ellátni.

Dr. Schmidtmayer Richárd elárulta, hogy jelenleg a statikus vizsgálatokra várnak, hogy folytatni lehessen a kutatást.
– Jelenleg Lidarral, vagyis egy 3D-s eszközzel próbáljuk feltérképezni az állapotát az egész alagútnak. De nagy kreativitást igényel, h az eszköz be, illetve ki is jusson a szűk, feltöltött alagútból – tette hozzá a szakember, aki megígérte, hogy ha lesz valami izgalmas eredmény, akkor arról mindenképpen tájékoztatni fogja a Kemma.hu olvasóit.