Egykori tatabányai vájárokat látott vendégül a Tovább a Városunkért Egyesület

Dr. Dombi J. Péter, a Tovább a Városunkért Egyesület elnöke ajándékkal is készült: az egykori tablókép fényképét adta át a négy vájárnak, s egy Szabó György tatabányai labdarúgó-legenda által bekeretezett vezérlő egységet. Mindkettő kellemes emléket idézett fel a valamikor a föld mélyén dolgozó bányászokban. 

Felvillant a múlt: volt, aki Szabolcsból került ide, hogy elvégezze szakmunkásképzőt.  A tablón pedig visszaköszönnek az évtizedekkel ezelőtti arcok, a fiatal végzett vájárok, akik nagyon büszkék voltak arra, hogy a föld alatt dolgoznak. Az utolsó pillanatig, és még utána is. Miután Tatabányán leállították a termelést, még két évet Márkushegyen dolgoztak. Szénfalak mellett, tömegtermelésben. Egyikük bányamentőként is tevékenykedett. Mesélik: több ezren élhetnek a városban hozzájuk hasonlók, akik évtizedekig dolgoztak a föld alatt, majd, amikor lehetett, elmentek nyugdíjba. Ma már ezt átmeneti bányászjáradékra cserélték. 

Ők huszonöt évig vettek részt a termelésben. Ez idő alatt mindegyiküknek lett valamilyen betegsége. Azt mondják: egykoron úgy érezték, hogy kiemelték őket a tömegből, aztán a bánya bezárásával minden megváltozott. Pedig keresték a lehetőséget: dolgoztak például a 4-es metró kiépítésénél is. S hogy mit adott nekik a bánya, a bányászat? Felemelkedést, megbecsülést – mondják. 

A múlt után a jelenről esik szó: gyerekeikről, akik közül sokan diplomás emberek már. Örültek a meghívásnak, a találkozásnak, amely alatt egyértelmű volt: ennek a találkozásnak volt előzménye és biztosan lesz folytatása is. Kezet ráztak erre. S akkor bizton úgy is lesz. 

Búcsúzáskor az egyikük még elmeséli: a bányában két öltöző volt. A fekete és a fehér. Éppen ezért a szavahihetőség, a becsület, az ígéret nagyon fontos egy bányásznak, aki évtizedekig dolgozott a mélyben. 

− Nagyapám lakatosként kereste a kenyerét – fűzte hozzá a vendéglátó, dr. Dombi J. Péter. − Láttam, ahogy éli az életét, a hétköznapokat. Ez a találkozó is azért jött létre, mert vallom: az egyszerű ember néha nagyszerűbb, mint gondolnánk.