Biztató az idei fiókaszám: megyénkben is rekordszámú gólya kapott gyűrűt

Bár a gólyák még éppen csak indulóban vannak telelőterületeik felé, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) összesítette új, közösségi adatgyűjtésen alapuló TermészetLesen programjának előzetes költési eredményeit. A Gólyales adatbázisába – jórészt a Turdus elnevezésű telefonos alkalmazással feltöltött – 2035 fészkelőhelyről származó adat alapján az elmúlt 25 év átlagánál jóval jobb költési eredményt ért el a hazai fehérgólya-állomány 2023 – tudatta a szervezet.

Az adatok jó része üres fészektartóról (658), lakatlan fészekről (249), fészekkezdeményről (23) és magányos gólyáról (23) szól, gólyapár 1082 fészket foglalt. Ezekben átlagosan 2,61 fióka nőtt fel fészkenként, ami a nyolcadik legjobb érték 1999 óta (a legjobb eredmény 2011-ben született: 3,09; a legrosszabb 2005-ben: 1,59). Ha csak a fiókákat repítő, sikeres párok átlagát nézzük (914 fészekben ismert a pontos fiókaszám), még jobb az eredmény: a 3,05 fióka/fészek a negyedik legjobb (itt 2,34 és 3,4 közötti értékek találhatók). 

Mint arról korábban mi is beszámoltunk, az idei évben rekord számú fehérgólya-fióka kapott egyedi jelölést, hiszen soha nem került egy szezonban 1338 fiatal lábára jelölés. Ez a szám az ország 17 vármegyéjében, 248 településen, 443 fészekben jött össze és még nincsenek benne a menhelyekre bekerült, a következő hetekben szabadon bocsátandó, mentett fiókák.

A fiókaszámot a szülőmadarak kora tavaszi kondíciója (ami a teleléstől és a vonulástól függ), valamint a táplálékmennyiség és az időjárás befolyásolja. Az idei jó eredményhez hozzájárult a csapadékos időjárás, ami segítette a gólyák táplálékállatait, de nem volt a fiókákat tizedelő hosszú hideg periódus sem. Az idei tavaszon a tapasztalatok alapján sok új fészek is épült, ami a 3-5 évesen ivaréretté váló fiatalok költésbe állására utal. 

Az adatok összegyűjtése a felmérőktől, adatbázisba rendezése, ellenőrzése, elemzése még zajlik, így a gólyapárok számának becslése még hátra van, de az eddigi adatok legalább 10 százalékos növekedést mutatnak az eddigi mélyponthoz, a 2019. évi 4000 páros állománynagysághoz képest. Ez jó hír az 1941-ben még 15–16 ezer páros, főként a táplálkozóhelyek megfogyatkozása miatt negyedére csökkent állomány kapcsán. A korábbi években hónapokba tellett az előzetes elemzés elkészítése, de az Európai Unió LIFE támogatásával zajló „Naturemob” pályázat során elkészített telefonos applikáció sokat segít a felmérőknek és a kutatóknak is.

Halmi Helga önkéntes természetvédő tizenhárom éve készít fotókat és feljegyzéseket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek Bokod fehér gólyáiról. Figyeli, mikor érkeznek, rögzíti a tojások számát, és a fiókákról is küld adatokat az online megfigyelő lapra. Azt mondja, kezdetek óta az evangélikus templomnál fészkelnek, először egy gyűrűzött magányos példány tért vissza, később pedig egy idősebb pár. Ők az évek során valamilyen oknál fogva eltűntek, három évvel ezelőtt egy fiatal pár száll le Bokodra. Ők Gerebenék, legalábbis a faluban élők így nevezték el a szárnyasokat.

Gereben úr, aki a híres Nils Holgersson című rajzfilm után kapta a nevét és akinek párja, rendszerint az „úr” megjelenése után egy héttel foglalja el az őt megillető helyet, a kitakarított fészket. A két érkezés között elegendő idő jut a „porta” csinosítgatására, egyebek mellett kidobálni a felesleges ágakat és szükség esetén újakkal pótolni a fészket. A statisztikának köszönhetően pontosan visszakereshető az is, hogy Gerebenék tavalyi fiókája, a gyűrűzést követően megkeresztelkedett és a Bokodi Bóbita nevet kapta.

– Az idén március 24-re mindkét gólyánk megérkezett. Nászuk eredménye egyetlen apróság lett. Június 22-én gyűrűzték. akkor kapta a Huncut keresztnevet is – nyilatkozta portálunknak Halmi Helga, akinek feljegyzései szerint 2015-ben és 2021-ben három tojásból kelt ki fióka. Úgy folytatta, ennek ellenére, hogy a 3 helyett 1 kisgólya született, jó év volt a 2023-as esztendő, mert mindig jutott eleség a kis csibésznek. Gyorsan fejlődött és augusztus elején már repkedett a fészek és a szomszédos tetők között.

– Történt egy kis riadalom is. Egyik lakos megkeresett, hogy valami gond lehet. Éjszaka furcsa hangokat hallott a fészekből. Talán sérült madár lehet a fészek alján. Felrohantunk az evangélikus templom tornyába, onnan néztük meg a fészket. Üres volt. Megmutatta a hangfelvételt amit a fészeknél készített. Tényleg fura hangok hallatszottak. Később, Maczik Ramóna nyugtatott meg, hogy csak Huncut követelte a kaját. Olyan távolra még nem repül, hogy élelmet szerezzen magának – mesélte el az apró kis történetet Helga, aki szerint az előző gólyapár augusztus 20-án hagyta el minden évben a fészkét. Gerebenék azonban kicsit tovább élvezik a bokodi vendégszeretetet, ők már szeptember első napjaiban indulnak el.