„A szlovák szó nem merülhet feledésbe!” - vallja Oroszlány díszpolgára

Szabó István Lajosné Udvardon született, bányászcsalád gyermekeként. Betka édesapja lakatos és szlovák volt Oroszlányban. Értette a magyart, de nem beszélte szívesen a nyelvet. Édesanyja viszont magyar volt. A kis Betkával így beszélt, ő pedig szlovákul válaszolt. Mindketten tanultak a másiktól.

– Gyermekként jött Magyarországra?
– Huszonkét évesen, 1971-ben érkeztem Szlovákiából. Nehezen kezdtem magyarul beszélni. Attól féltem, hogy kinevetnek. Zárkózott voltam, amin csak a gyermekeim születése enyhített.

– Milyen nyelven beszéltek a családi ebédnél?
– Mindkét gyermekem beszél szlovákul, mondhatni, az anyatejjel szívták magukba. Szabó Mónika az Országos Szlovák Önkormányzat alelnöke és a budapesti szlovák általános iskola és gimnázium igazgatója. A kisebbik nyelvérzéke is rettenetesen jó. A Testnevelési Főiskolán végzett, beszél németül, angolul és szlovákul.

– Beszéljünk a másik „családjáról”. Abban a közegben is fontos a szerepe, ugyanis díszpolgár lett...
– Először 2009-ben kaptam Díszpolgári címet Vágsellyétől, a szlovák testvérvárostól. Egyúttal a két ország nemzetiségi önkormányzata is együttműködési szerződést kötött egymással, ami még szorosabbá fűzte a barátságunkat. Jól esett, hogy azt gondolják, sokat teszek a szlovákságért és ízig-vérig értékteremtő a munkám. A másik 2018-as év, amikor Kozárovce díszpolgára lettem, ahol csak szlovák szót hallani, semmi mást.

– Mi a története?
– Korárovcéről érkezett egy fiatalember a bokodi erőműhöz, kazánt építettek. Az évek alatt sokszor járt és kelt Oroszlányban és látta, nemcsak Szlovák Tájház, hanem művészeti csoport is működik Oroszlányban, mint például a Brana (Kalács) Táncegyüttes. Amikor elkészült a munka, a férfi hazament és felhívta a 2000 fős szlovák település vezetés figyelmét, mi megy ebben a bányászvárosban.

– Oroszlányban van igény a szlovák szóra?
– Sajnos már egyre kevesebb. Csaknem 30 éve 280-an vallották magukat szlováknak. Ma már sokan nem vállalják a nemzetiségüket, ami nagyon fájó pont nekem. Ugyanis ettől függ a nemzeti önkormányzat jövője. Minél több a támogatónk, annál könnyebb érvényesülni és pályázni is. 

– Ősszel megérkezik a tavalyi népszámlálás eredménye. Mire számít?
– Kíváncsian várom az eredményt, ugyanis Oroszlány lakosainak öt százaléka biztosan szlovák. Szeretnénk elérni, hogy a szlovákság ne a nyelvismeretnél, hanem a szívekben kezdődjön. Sosem szabad elfeledkezni a származásunkról, az ősökről.

– Ön szerint mi ennek az oka?
– Nem szeretnék olyan klisékkel élni, hogy a mai rohanó világ az oka, de az is. Továbbá, hogy magyarul beszélnek a környezetükben. Úgy a munkahelyen, mint a baráti társaságban. A boltban is, ha kér egy kiló kenyeret. Kevés olyan ember él hazánkban, aki száz százalékban magyar.

– Az államalapítási ünnepségen Oroszlány is díszpolgárrá avatta és ennek szimbólumát, a város kulcsát is átvehette. Sokan gratuláltak?
– Bevallom, hozzám is eljutott az ajánló ív, amelyben tizenegy civil szervezet és rengeteg magánszemély jelölt. Két oldalas lista volt. Ezúton is nagyon köszönöm nekik, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, de elfelejteni sem.

– Megünnepelte?
– Több mint ötvenen jöttünk össze egy kis ünneplésre és hol máshol, mint a Szlovák Tájházban. Nem vagyok a szavak embere, de összefoglaltam azt az 52 évet, amióta Magyarországon vagyok. Örül a szívem, hogy befogadtak és elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Kezdetben a Duna Cipőgyárban dolgoztam, egy hímzett köpenyt hordtam, amin az szerepelt, Betka. Addig viseltem, amíg meg nem tanulták a nevem. Érdekes, hogy ma már csak így ismernek, Betka. Ma már a Szabó István Lajosnét nem tudják.

– Mik a jövő tervei?
– Hetvenöt éves leszek. A stafétát lassan át kell adni a fiataloknak, de a jövő évi választáson még indulok. Nagy tervem létrehozni a pajta mögött egy színpadot, valamint kialakítani egy többszobás lakást a pajta emeletén. Az oroszlányi turizmus fellendítésén túl vármegyei szinten is szeretnék tovább dolgozni és összefogni a településeket, ahol még szlovák nemzetiségi önkormányzat működik. Tatabányán, Dorogon, Kesztölcön, Mogyorósbányán, Piliscséven, Pilisszentléleken, Sárisápon, Tardoson és Vértesszőlősön.