Jelképes síremlékeket helyeztek el Tatabányán, a felsőgallai zsidó temetőben

Tatabánya Megyei Jogú Város közösségi oldalán jelent meg egy bejegyzés, ahol dr. Simonik Péter tatabányai helytörténész, a győri Széchenyi István Egyetem docense elmondta: a helyi sírkertbe az 1920-as évek végétől, egészen 1946-ig temetkeztek az elődközségek zsidó lakosai. Ezután hányattatott sors várt a második világháború idején elpusztított közösség egykori temetőjére, mivel a síremlékek nagy részét elhordták, megrongálták, s csak kevés maradt belőlük épen. 

Az évtizedeken át tartó hallgatást a rendszerváltás törte meg, amikor is egy, az akkori városvezetéshez eljuttatott levél hívta fel a figyelmet a Tatabánya területén egykor létezett sírkertre. 

A város közösségi oldalán közzétett bejegyzésből kiderül: a XVIII. században a tatai Esterházyak engedélyezték a főként kereskedelemmel foglalkozó zsidó családok letelepedését a környékbeli településeken, akik mindannyian a tatai közösséghez tartoztak, az ottani zsinagógát látogatták és oda is temetkeztek. Amíg a XIX. század elején az elődközségek területén mindössze egy-két zsidó család élt, addig a század végén meginduló szénbányászatnak köszönhetően létszámuk 300 főre emelkedett. 

Az 1925-ös esztendőben a közösség tagjai megalakították a tatai hitközséghez tartozó, úgynevezett fiókhitközségüket, amelyhez az Alsógallán, Felsőgallán, Tatabányán élő zsidó családok mellett, a bánhidaiak egy része is csatlakozott. Két évvel később a felsőgallai zsinagóga felavatása is hozzájárult ahhoz, hogy a közösség tagjai teljesebb hitéletet élhessenek a mai Tatabánya elődközségeiben, majd az évtized végétől Tata mellett már az akkor megnyílt felsőgallai temetőbe is temetkeztek. 

Dr. Simonik Péter elmondta, hogy a korábbi években végzett anyakönyvi kutatásai alapján már sejteni lehetett, hogy a tatabányai temetőben lényegesen több sírhely lehet annál, mint amennyit az ott található sírkövek jeleznek. Ezt a feltételezést megerősítette egy másik, idén lezárult kutatásuk is, amely során bebizonyosodott, hogy a felsőgallai temető működési ideje alatt (1929-1946) a tatai zsidó temetőben lényegesen kevesebb Tatabánya elődközségeihez kötődő személyt temettek el annál, mint amennyien abban az időszakban elhunytak. 

Ezt a ténymegállapítást követte tavaly márciusban a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány által elvégzett talajradaros vizsgálat, amit Tata mellett Felsőgallán is elvégeztek. Ez pedig minden kétséget kizáró eredményt hozott, hiszen fény derül arra is, hogy az addig ismert 18 sírhely mellett, még további 59 sír található a felsőgallai temetőben.

Ezt követően újabb megoldandó feladatot jelentett a megemlékezők szabad mozgásának biztosítása a sírhelyek között, valamint ez utóbbiak végleges megjelölése. Temetői nyilvántartás hiányában az ott nyugvók nevét már nem ismerheti meg az utókor, de kiemelten fontos volt, hogy legalább az ott eltemetettek végső nyughelye látható legyen az odalátogatók számára. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének köszönhetően ez is megoldást talált, hiszen a szervezet támogatásával megtörtént a párnakövek elhelyezése, amelyek méltó módon állítanak emléket az itt nyugvóknak. 
Mivel pontosan nem ismert az eltemetettek személye, ezért a táblák mindegyikére az alábbi felirat héber rövidítése lett vésve:

A zárt sírkert meglátogatásához a polgármesteri hivatal recepcióján lehet kulcsot kérni, a bejárat ezen felül azt is hirdeti, hogy a területet kamerával őrzik.