Még a ghánai nagykövetségről is köszöntötték a tatabányai tábor lakóit +fotók

A nyugat-afrikai xilofon különleges hangja csalogatta az érkezőket. A táborlakók mellett több vendég érkezett, akik kíváncsian figyelték a különleges hangszereket, és a tradicionális ruhába öltözött fiatalembert. Az amerikai zenész, zeneszerző, mesélő és előadó Danny tört magyarsággal köszöntötte az érkezőket, és mesélte el  Kodzsugukila, a boszorkány történetét. 

Afrikába repültünk, annak is a legkülönlegesebb szegletébe. Kalili és Szandzsi története elevenedett meg, akik elindultak, hogy kiszabadítsák a boszorkány fogságából a napot és a holdat. Közben találkozhattunk egy bátor ugróegérrel, egy kecses gazellával és láthatóvá vált a könyörtelen Kodzsugukila boszorkány. A mese során megannyi csoda történt, ahogy megszólaltatta a 2010–től hazánkban élő előadó a dundun dobokat, vagy az esőbotot, amelyben 100 hurkapálcikán keresztül bucskáztak a rizs, lencse és tarkabab szemek. 

Zombai Ágnes, a TJ ESZI Gyermekjóléti Központ óvodai és iskolai szociális segítőinek csoportvezetője mesélt az egy hetes táborról.  

– Minden nap máshová repítettük a gyerekeket. Írországban jártunk az első nap. Dublinból jelentkezett be egy ismerős, akivel az online bejelentkezésnek köszönhetően együtt reggeliztünk. Kedden Hollandiában voltunk, amelyhez kapcsolódóan sajtkóstolást szerveztünk, kézműves foglalkozásokat. Szerdán Kanadában jártunk, Vancouverből jelentkezett be egy ismerős. Náluk akkor éppen éjjel volt, nálunk reggel. Egy kedves indián dalt is hallhattunk, majd kimentünk a Nomád Kempingbe, ahol csapatversenyeket szerveztünk a gyerekeknek. Csütörtökön Ghánába repítettük a fiatalokat. Ebben segítségünkre volt Danny, aki ghánai állampolgárként Angliában, most pedig már hazánkban él. De láthattak a gyerekek tradicionális ruhákat is a nap folyamán. Pénteken a ghánai nagykövet is köszöntött bennünket az interneten keresztül, majd pedig Korea következett. 

Kiemelte: ezekben a táborokban próbálnak minden jellemzőt összegyűjteni az adott országról. Céljuk, hogy erősítsék a gyerekekben az egymás iránti kíváncsiságot, az elfogadást. 

A tábor lakói kíváncsian figyelték az előadót. A legifjabb most megy általános iskolába, a legidősebb nyolcadikos. Az udvart díszítették a kézműves foglalkozás során elkészült tárgyak és egy hatalmas térkép, amely segítségével láthatóvá vált, éppen melyik országban „vendégeskednek” a fiatalok.