Tuti vonatos program, nem csak gyerekeseknek Kádár Ezüst Nyilától a svájci csodáig

– Gyere ide a korláthoz, mindjárt elindul körbe ez a cucc! – hadartam el a mondatot gyermekemnek, majd a fordítókorong hirtelen megmozdult és balra haladva szépen tett egy tiszteletkört.
– Hallottad? Azt mondta, hogy cucc… – súgott össze két ízig-vérig vasútbarát látogató, akik nehezményezték, hogy nem a hivatalos nevén neveztem a speciális acélszerkezetű hidat. Persze nem minden vonatrajongó figyel fel arra, hogy milyen gondolatok hagyják el az ajkakat a Vasúttörténeti Parkban, ahol a „hűha” és a „wow” talán a két leggyakrabban kiejtett szó.

Furcsa volt mintegy húsz év elteltével újra ellátogatni az interaktív múzeumba: a gyermekkori emlékek azóta megkoptak, csak egy zakatoló gőzmozdonyra emlékszem, na meg arra, hogy az egyik általános iskolás osztálytársam cikizett a kabátom miatt. Persze azóta a terep jelentősen megváltozott, akkor még nem volt kerti vasút – mely most keresztül-kasul behálózza a parkot –, emellett a járműállomány is kibővült azóta (és a kabát is más lett).

– Na, hát amennyire enyhe teleink vannak, erre a mozdonyra már nem lesz szükség – mutattam rá a MÁV 603-as számú hattengelyes hómarógépére, melynek forgólapátjai akkora erőt fejthettek ki egykor, hogy több méter vastag hóakadállyal is elbírt. Pár pillanattal később régi ismerős bukkant fel: az egyik dízeles csodát még a kesztölci elágazásnál csíptem el néhány éve.

Feltűnt, hogy egy apuka fiával együtt mozdonyvezetőnek öltözött – bár, ha jobban meggondolom, inkább Super Marionak, vagyis a Nintendo játékokból ismert vízvezeték-szerelőre hasonlítottak leginkább – és többeken MÁV-os pólót is láttam. Persze nem mindenkinek arca tükröz rajongást, a pókerarc olykor ott is befigyel.

– Ez is muzeális darab? Olyan jó állapotban vannak ezek a kocsik, hogy simán eldöcögnének még némelyik vonalon – jegyeztem meg feleségemnek, majd meg is néztem a svájci csodát. Gyönyörű belső, panorámaablakok, az Alpok hegyeivel díszített kis asztalok az ülések között. A szerelvény korára csak az itt-ott megkopott linóleum padló utal, de annyi baj legyen vele.

Mivel ismerem némi szegletét a honi és nemzetközi vasúttörténetnek, így a pihenő közben sztorizni kezdtem az Ikarus vasúti járműveiről, az Árpád sínautóbuszról, valamint az Ezüst Nyílról, azaz Kádár János kormányvonatáról. Érdemes belegondolni, hogy a mostani korszerű motorvonatok akár két emberöltő múlva eme páratlan gyűjtemény részét képezik majd...