Miért kegyetlenek a gyerekek? Sokszor a bántalmazó is szorong, fél

Tavasszal jelent meg a fiatal író és pedagógus legújabb könyve a Pagony Kiadó gondozásában Anna Tükörképföldön címmel. A főszereplő Anna egy csendes, negyedik osztályos lány, aki leginkább olvasgatni, álmodozni szeret, vagy a kertben és a parkokban sétál az apukájával. Beszélget a fákkal, madarakkal, sünökkel, és gyönyörűnek, színesnek látja a világot. Osztálytársai ezért színtelennek, furcsának, magának valónak csúfolják. Ez is a bántalmazás egy formája, és erről is szó volt azon a fórumon, amelyet a PontMost Egyesület szervezett Tatabányán, a Kodály téri központjában. 

Pruzsina Alice üdvözölte a megjelenteket és a vendéget, akivel egy közös projekt, az Újraszínező címmel megjelent különleges kiadvány kapcsán ismerkedett meg. A fiatal írónak az utóbbi években igen sok kötete jelent meg, amelyek nagy részének középpontjában a bántalmazás vagy a különlegességgel élők helyzete állt, és regényeit átszövi egy-egy kalandos, rejtélyes szál is. Fiatalok mellett pedagógusok, szülők is gyakran használják a tanórákon gondolatébresztőnek a könyveit, és Az osztály vesztese című regényéből már színházi előadás is készült. 

Az előadás témája ezúttal a gyermekek bántalmazására fókuszált. Wéber Anikó kiemelte, hogy könyveiben valós helyzetekről ír, ugyanakkor a megjelenített szituációknál is képes az élet sokkal rosszabb körülményeket produkálni. Sajnos. Hozzátette: nagyon sok pedagógussal és pszichológussal konzultált már, akik tanácsaikkal segítették, hogy miként lehet felismerni, segíteni azokon a gyerekeknek, akiket valamilyen formában bántalmaznak, s hogyan lehet támogatni a bántalmazókat. Wéber Anikó ugyanis hangsúlyozta, hogy látni kell mindkét felet. A bántalmazó viselkedése mögött is sokszor szorongás, félelem lapul. 

A rendezvényen szó volt arról is, hogy sokszor egy nézés, kacaj, vagy éppen a csend is kirekesztő lehet. 
– Több szempontot kell figyelembe venni, hiszen ilyen esetben a gyerek mellett pedagógus, a szülő szempontjai is fontosak. Több szakértővel is beszéltem, és mindannyian a közösség szerepét hangsúlyozták. Egy jó közegben, ahol mindenkinek napvilágra kerülnek az erősségei, ott kevésbé jellemző a bántalmazás. Ennek jelentős önbizalom-erősítő szerepe is van. 

Az írónő a megváltozott viselkedésekre is fókuszált: ha egy gyermek szokásai jelentősen megváltoznak, és még fizikai tüneteket is produkálnak, szükséges lehet a külső segítség.  Ahhoz, hogy megnyíljanak, meg kell teremteni a megfelelő közeget, körülményeket. Ehhez kiváló lehetőséget teremtenek az írónő könyvei. Lehet róla beszélni, és egy-egy főszereplő bőrébe bújva mesélhetnek érzéseikről a diákok – mondta. – Sajnos még mindig ciki áldozattá válni. Pedig sokan élik meg ezt nap mint nap. Nem a tettest, a tettet kellene büntetni. Hogy ezt megértsék a gyerekek is, elengedhetetlen az érzékenyítés. 

Napközis tanárként dolgozott Anikó egy budapesti iskolában. Akkor döbbent rá, hogy az emberi kapcsolatokban évtizedek alatt nem történt változás. Vannak a szóvivők, az erősek, erőszakosabbak, és azok, akik háttérbe vonulva a láthatatlanság köntösébe burkolóznak. Kezdetben blogot írt a tapasztalatokról, majd a visszajelzések alapján kezdte el regényeit írni. Különböző korosztályokhoz szól, és valahol mindig megjelennek azok, akik egy közösségben a körön kívül foglalnak helyet. Élettapasztalatait jeleníti meg a köteteiben. Ugyanakkor mindig van egy rejtélyes szál, hogy olvasmányos legyen. 
Nagyon sok visszajelzést kap Wéber Anikó olvasóitól. Szülők, pedagógusok ez alapján tudtak oldottan beszélgetni gyerekeikkel. S ez a legfontosabb üzenete a könyveinek.