Megtaláltuk azt a helyet, ahol a világon legbüszkébbek Cristiano Ronaldóra - mutatjuk fotókon!

Meglepően simán landoltunk Madeira repterén párom elmondása szerint, én ugyanis végigaludtam az egész, több mint ötórás utat. A repülőbalesetek ritkák, de a madeirai reptér kifutópályája rövid, keskeny, Európában a második legveszélyesebb, csak külön engedéllyel rendelkező pilóták vezethetik az ide tartó járatokat. 

Az otthoni hűvöshöz képest szikrázó napsütés fogadott minket, és azonnal elmerülhettünk az óceán szépségében, hiszen a funchali reptér az óceán partjára épült. Madeira valóban az örök tavasz szigete, bár az ottani 22 fok napsütéses időben inkább harmincnak érződik. 

Az első napot focimeccsel indítottuk, némi magyarázkodás után megértették, hogy a sajtópáholyba regisztráltunk. A lelkes és szimpatikus Marítimo nem véletlenül áll kieső helyen a portugál bajnokságban, a Bajnokok Ligájában is menetelő Benfica teljes erőbedobás nélkül is háromszor a házigazdák hálójába talált. 

A sziget felfedezése nem feltétlenül egyszerű feladat. Lehet autót bérelni, de a meredek lejtők nem a gyakorlatlan sofőrök barátai. Minden nap indulnak azonban túrák, mi egy kisbuszosat választottunk. Idegenvezetőnk elmondta, a mai náluk télies időjárásnak számít. Mondanom sem kell, húsz fok fölött volt a hőmérséklet. A busszal eljutottunk egy rumüzembe, ahol kóstolót is kaptunk, de Santana színes háromszög alakú házait is megnézhettük. A nap, és talán egész Madeira legszebb pontja a Szent Lőrinc-félsziget. Az óceánba nyúló, vadregényes sziklák látványa megkapó. 

Aki Madeirán jár, érdemes ellátogatnia a piacra. A vásárcsarnok egy részén furcsa gyümölcskeresztezéseket kóstoltatnak a turistákkal, például az ananász-banánt, de ez csak egy a számtalan különleges gyümölcshibridből. Itt be lehet szerezni a madeirai népviselet egy elemét, a carapuça kalapot, amelyen malacfarokszerű bojt is található. Az árus szerint, ha a bojt egyenes, akkor viselője egyedülálló, ha viszont kunkorodik, nem érdemes próbálkozni. Erről mondjuk semmilyen írásos bizonyítékot nem találtam, így aztán gyanús, hogy ez a turistáknak kitalált szemfényvesztés lehet.

Népszerű a halpiac is, ahol be lehet szerezni a madeirai fekete kardhalat, ami küllemét tekintve inkább egy tengeri szörnyetegre emlékeztet, mint halra. Nem érdemes kihagyni a madeirai tartózkodás során a Miasszonyunk templomát sem, ahová, ha jót akarunk magunknak, nem gyalog megyünk fel. A felvonóra mondjuk – ha rossz időpontban megyünk – órákat is várhatunk. 

Ez a templom számunkra azért is érdekes lehet, mert itt temették el IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt. Az uralkodó ugyanis Madeirán halt meg, bizonyára tudta, milyen környezetben érdemes jobblétre szenderülni. Az igazság mondjuk az, hogy szegény Károly király valójában egy fűtetlen montei villában tüdőgyulladást kapott, és igen fiatalon eltávozott az élők sorából.

A templomtól a legegyszerűbb tobogánnal lefelé indulni. A szárazföldi szán igazi turistamágnes, órákon át kell várakozni a sorunkra. A fonott kosárra emlékeztető járgányt két hajtó húzza, tolja, vagy éppen a hátulján utazik. A szánkó akár 30 kilométer/órával is mehet, jöhet szembe az úton autó is, ráadásul biztonsági öv sincs. Igazi adrenalinbomba! Lent már kész fotót kínálgatnak a turistáknak. 

Az óceánban legalább a lábunkat érdemes megmártani, bár akadt, aki bátran úszott a 18 fok körüli vízben. Kicsit távolabb a víztől rengeteg gyík napozik a köveken, testüket a sós, óceáni fuvallat hűti. Az ember pedig kicsit irigyelni kezdi ezeket a szerencsés lényeket, akik az örök tavasz szigetén élhetnek...