Maszkmesterrel leplezte le a kamasz robbantót a táti alpolgármester

A jelenleg Esztergomban élő Keil István tősgyökeres táti sváb családba született, szülei és nagyszülei is a településen éltek. Édesanyja a helyi tanácsházán volt anyakönyvvezető, édesapja Dorogon dolgozott tehergépkocsi-vezetőként. Máig emlékszik arra, hogy apai nagyanyja csak törte a magyar nyelvet, a mise után a templom előtt is rendre svábul beszélgetett az asszonyokkal. 

– A településen sok Keil vezetéknevű ember él, őket különböző jelzőkkel lehet megkülönböztetni egymástól. Én az Árpád utca rövid részében nőttem fel, az apai nagyszüleimet „szállodás Keileknek” hívták, mert az Árpád utca és a Mogyorósi út sarkán volt egy vendéglátóhelyük – mondta. 
Keil Istvánnak mindkét nagypapája iparos volt, apai nagyapját patkolókovácsként ismerték a településen. Anyai nagyapja asztalosként, mellette pedig méhészként is dolgozott – az ő fiúági leszármazottai máig tovább vitték ezt a szakmát –, rengeteget járt nála a műhelyben. 

– Unokaöcsémmel gyerekként gyakran betértünk a műhelybe és nem értettük, hogy miért mondták rá azt, hogy táncterem. Később értettem meg, hogy az a helyiség a szállodás időszak alatt táncteremként funkcionált, ott kapcsolódtak ki a vendégek – mondta. 

Általános iskolai tanulmányait Táton végezte, majd az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban tanult tovább. Ezután a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán híd-, út- és vasútépítő üzemmérnök diplomát szerzett. 
– 1987-ben, a főiskola utolsó évében megkeresett a honvédség, hogy menjek tanítani a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolára. Három évig oktattam ott közlekedésépítéssel kapcsolatos tárgyakat, majd a rendszerváltás után megszűnt az intézetünk. Mindig is tetszett a rendőri, nyomozói szakma, ezért hivatásos katonatisztként átszereltem az Esztergomi Rendőrkapitányságra – idézte fel. 

Keil István végigjárta a ranglétrát: először vizsgáló volt, majd az idő előrehaladtával fővizsgáló, nyomozó, főnyomozó, alosztályvezető-helyettes, alosztályvezető, majd bűnügyi osztályvezető lett. 
– A kilencvenes években teljesen más volt a bűnözés struktúrája. Barátommal, Debreczeni István jelenlegi rendőrkapitánnyal sok betörést és vagyon elleni erőszakos ügyeket oldottunk meg. Akkoriban még működtek a védelmi pénzek is, a bűnözők betámadtak diszkókat, hogy eldöntsék, ki „védje” az adott helyet. Volt erre példa Tokod-Üveggyárban is, ahol egy hatalmas akció keretében 150 rendőrrel, kommandósokkal léptünk közbe és 20 embert vittünk el a helyszínről – említette. 

Rengeteg autólopás is volt, sokan hamisították a külföldről importált kocsik vámos papírjait. A nyugalmazott nyomozó elmesélte, hogy amíg a régi Škodákat egy 10 filléressel is el lehetett indítani, el lehetett törni a kormányzárat, addig az újabb modelleknél már más trükköket vetettek be az elkövetők. Kézre kerítésük érdekében olykor csapdaautókat is kihelyeztek, de sikerült azokat is elfogni, akik egy szomszédos telekről falbontás módszerével jutottak be egy esztergomi üzlet udvarára. 

Aztán ahogy a kilencvenes évek vége felé egyre jobban megnyílt előttünk a világ, úgy terjedtek el a kábítószerek is Magyarországon. Keil István társaival együtt a különböző ügyek során marihuánától kezdve a heroinig bezárólag a drogok minden fajtájával találkozott. 2004-ben több évnyi nyomozás után 150 millió forint piaci értékű kábítószert foglalt le a rendőrség Budapesten. Abban az ügyben is fontos szerepet játszott az esztergomi nyomozócsoport, ugyanis az ügy felgöngyölítését Nyergesújfalun kezdték el. 

– Rengeteget dolgoztunk együtt kommandósokkal, bevetési egységekkel. Így bizonyítékot tudtunk szerezni a terjesztéssel kapcsolatban és igyekeztünk tetten érni a dílereket. Akkoriban Dömöstől Süttőig mindent, tehát a kábítószeres ügyek mellett az élet elleni bűncselekményeket is nekünk kellett megoldanunk – tette hozzá. 
Mesélt arról is, hogy évtizedekkel ezelőtt a rendőrségen más volt a helyzet, sokszor a hivatalos munkaidejük letelte után is bent maradtak dolgozni. Ha egy beosztottja estig bent tartózkodott, akkor ő is maradt, így akár segítséget is nyújthatott a kollégájának. Keil István arra is pontosan emlékszik, hogy egyszer 55 órát, több mint két napot dolgozott egyhuzamban. 

– 1996 környékén egy 17 éves fiatalember nitroglicerinből csinált ketchupos üvegbe bombát, majd rá egy három hónapra időzített bombával felrobbantotta a Budapest–Esztergom között közlekedő csuklós busz hátsó részét. A detonáció Pilisjászfalun következett be, szerencsére senki sem halt meg. Az elkövető egy héttel később három esztergomi vállalkozónak küldött leveleket, hogy helyezzenek el 200–200 ezer forintot a Strázsa-hegyen, különben folytatni fogja a tömegközlekedési eszközök elleni robbantásokat – idézte fel. 

Budapestről kommandósok érkeztek, akik ellenőrizték a fiatalember által megadott helyet és látták, hogy a gyeptégla alá rejtett dobozban egy bomba van. Ezután jött egy bombaszakértő, aki kivette a szerkezetet, viszont mivel kivették az eszközt, így megnőtt a lebukás veszélye. Ezért a kommandósok napokig a tettesre várva rejtőztek a hegyen. 

– A vállalkozók nem akartak felmenni, ezért elkértük az autóikat. Egy budapesti sminkmester az egyik kommandóst kisminkelte a vállalkozó mintájára és ugyanolyan ruhákat adtak rá. Ezután a kocsival felvitte a pénzt, letette a helyszínen, de nem történt semmi. A következő napon ugyanez zajlott le egy másik beépített emberrel, akkor figyeltek fel a hegytetőn egy kerékpározó gyermekre. Harmadik nap ugyanez a fiatal nézte a gyeptéglát, ebből már sejtették, hogy ő lehet az elkövető. Később kiderült, hogy Esztergom-Kertvárosban lakott és megtudtuk, hogy országos harmadik helyezett lett a kémiai tanulmányi verseny döntőjében – mesélte. 

Keil István elmondta, hogy a rendőrkapitányság illetékességi területén található településeken úgy halad végig, hogy szinte minden utcához van egy-egy emléke. Például tudja, hogy hol volt betörés, hol lakott egy-egy bűnöző vagy éppen hol történt emberölés. A 2000-es években mélyen megrázta Esztergomot a Vaskapu-hegyi gyilkosság, a részletekre máig pontosan emlékszik. A társával a fákba és nadrágszíjba kapaszkodva ereszkedtek le a szakadékos domboldalon található holttesthez. Az elkövető végül másnap került rendőrkézre, aki mindent beismert. 

– Amire országos szinten volt példa, abból Esztergomban mindig minden megtörtént. Ez Budapest és a határ közelségével is magyarázható, de iparosodott a térség és sok a fiatal – magyarázta. 

A nyugalmazott nyomozó elmesélte, hogy a kilencvenes években volt egy bűnöző, aki gyakran kéregetett sekrestyéken, térségünk plébániáin is többször megfordult. 1995-ben ő volt az, aki társaival együtt kirabolt és megölt Törökbálinton egy papot. Az elkövető akkor hosszú évekre börtönbe került, majd 2019-ben a táti plébániára csengetett be, ahol a gyónás után megtámadta és kirabolta az atyát. 

Mivel Keil István a korábbi ügyekben is nyomozott, így javasolta, hogy vegyék elő a büntetett előéletű személy aktáit. A módszerek alapján derült ki, hogy ki volt az elkövető. 

A nyomozó 2007-ben, 25 évnyi szolgálati idő után nyugdíjba vonult, igaz, manapság is gyakran segíti korábbi társait. Kezdetben nem hitte, hogy van élet a rendőrségen kívül és azt sem gondolta, hogy egyszer a politikus lesz. Felkérés alapján indult el a 2014-es önkormányzati választáson, ahol képviselői mandátumot szerzett. 2019-ben újra bizalmat szavaztak neki a lakosok, idén januárban pedig őt választotta meg a testület Tát új alpolgármesterévé. 

– A rendőrséghez hasonlóan a képviselőség is egy hivatás, ahol ugyanúgy oda kell tenni magunkat és arra kell törekednünk, hogy kellőképpen szolgáljuk a lakosságot – mondta, majd hozzátette: vannak, akik felhívják és tanácsot kérnek tőle, ő pedig igyekszik maradéktalanul segíteni nekik. 

Úgy véli, hogy a település fejlődés szempontjából jó ütemben halad előre, melyben Kozlik Zsolt jegyző és a polgármesteri hivatal munkatársai oroszlánrészt vállnak. Jó munkakapcsolatot ápol Turi Lajos polgármesterrel is, aki szintén elhivatottan szolgálja a várost. 

– Nincs tartozása a városnak, addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Folyamatosan vannak terveink, melyeket fokozatosan, lehetőségeinkhez mérten valósítunk meg. Jó lenne, ha a jövőben épülhetne egy sportcsarnok, illetve ha ki lehetne kotorni és rendbe lehetne tenni a Kis-Dunát. Mindemellett az a legfontosabb, hogy mindenki érezze jól magát a településen – zárta gondolatát. 

A jövővel kapcsolatban annyit elárult, amíg hozzá tud tenni ahhoz, hogy előre haladjon a település szekere, addig szeretne képviselőként és alpolgármesterként dolgozni. Elégedett mindazzal, amit a munkájában elért és másoknak is azt tanácsolja, hogy élvezzék az életet és kizárólag csak úgy jussanak előrébb, hogy azzal másoknak ne okozzanak károkat. 
 

Keil István alpolgármesterként is kellő elhivatottsággal dolgozik a város fejlődéséért és biztonságáért
Fotó: Walczer Patrik

A korábbi nyomozót januárban választották Táton alpolgármesterré