Öt gyerekkel lett teljes a neszmélyi család: nevelőszülőként is helytáll Szilvia és Richárd

A takaros kis ház udvarán öt különböző méretű nyuszi fogadott. A házat belül is megannyi színes festett és rajzolt tojás díszítette. Különböző technikával készült kis alkotások, amelyek a közös munka mellett boldog siserahadról árulkodnak. A tojásfa is már ünnepi díszbe öltözött. Ahogy láthatóan az itt élők is. Bár beszélgetésünk alatt úgy tűnt: itt nincsenek szürke hétköznapok.

Árendás Richárd és felesége, Szőke Szilvia tizenhárom éve ismerik egymást. Szinte azonnal egymásba szerettek. Annak idején májusban volt az eljegyzésük és júliusban már össze is házasodtak. Richárd jelenleg tanárként és fejlesztőpedagógusként dolgozik Tatán, egy középiskolában, felesége kisgyermeknevelő. A közös nevező és legfontosabb érték számukra a gyermek. Miközben mosolyogva hellyel kínálnak, és a finom kalácsot teszik az asztalra, már mesélnek is a különleges családjukról. 

Kristóf Richárd első házasságából született. A tizenhat éves fiú tatai középiskolába jár. A tizenhárom éves Csabi, Szilvia első házasságában látta meg a napvilágot, a dunaalmási általános iskolába jár. Kitűnően főz, süt. A vörösboros marhapörköltje utánozhatatlan – mondják a büszke szülők. 
Tizenegy évvel ezelőtt született meg közös gyermekük, Kiara, aki a neszmélyi iskola tanulója, és cukrásznak készül.

Miközben beszélgetünk, egy apróság folyamatosan keresi Szilvia közelségét. Az ölében érzi jól magát, majszolgatja a kalácsot. Szóval tartja, miközben Szilvia a kérdéseimre is tud figyelni. Előkerül egy kis takaró is, hogy a szépen felöltöztetett kisfiút körbeölelje. Gergő két éve nyáron került a családhoz. Hároméves, óvodába jár. Natália tízesztendős, ő is két éve a család tagja. Neszmélyre jár iskolába. Apának és anyának szólítják a gyermekek a két mosolygós, hatalmas szívvel és türelemmel bíró felnőttet. 

Richárd meséli, hogy szociális területen dolgozott, korábban németet tanított egy lakásotthonban. Az ottani tapasztalatok terelték őt és feleségét a nevelőszülőség felé. Nem sokáig tanakodtak, elvégezték a szükséges tanfolyamokat, és várták az első csemetét. Két kislány került hozzájuk egy rövid időre, majd amikor ők hazakerültek, érkezett hozzájuk Gergő és Natália. Sokat foglalkoztak a saját és közös gyermekükkel is, hogy felkészítsék őket a feladatra. 

– Beszélgettünk a gyermekeinkkel arról, hogy a nevelőszülőség miről szól. Hozzávetőlegesen egy év kellett ahhoz, hogy mindannyian belerázódjunk. Próbálunk egyensúlyt tartani, egyforma elvárásokkal úgy, hogy közben elvonulásra is legyen tér és idő. Ma már testvérként tekintenek egymásra a gyermekek. Mint minden családban, nálunk is vannak nehézségek, de mindent próbálunk megbeszélni. Az öt gyermek egyforma helyet foglal a szívünkben – meséli Richárd.

Egy napjukról kérdezem őket. Reggel hatkor Richárd kel elsőként. Kristóffal és néha Csabival együtt indulnak el hét óra körül. Szilvia kicsit később ébred, és miután elkészültek a lányok, érkezik Kiara osztálytársának édesanyja, hogy elvigye őket az iskolába. Gergőt Szilvia kíséri el az oviba. 
Fél nyolcra kiürül a ház, és érkezik haza Szilvia, hogy a napi teendőket ellássa, főzzön a hazatérőknek.

Délben megy Gergőért az oviba, majd délután fél kettőtől érkeznek haza a többiek. Ebéd, játék, mozgás, imádják az udvarban lévő trambulint. Lecke, a házi feladatok ellenőrzése. Mindenki tudja a feladatát, és azt a saját kis birodalmában végzi el. A fenti szobában vannak a nagyfiúk, lent a két lány és Gergő, a mellettük lévő hálóban a szülők. 

Az este sem bonyolult az Árendás családban: nyolc órakor már mindenki a szobájában van, elcsendesedik a ház. A sok élmény, a levegő elálmosítja a csapatot. Miközben hallgatom Szilviát és Richárdot, úgy tűnik: ez a világ legegyszerűbb dolga. Pedig mennyit panaszkodunk egy, vagy akár két gyermek mellett? És ekkor ér az igazi meglepetés: a logisztikai ismertető végén derül ki, hogy mindezt autó nélkül oldják meg. Tömegközlekedéssel. Sőt, hétvégenként, nagyobb ünnepek alatt gyakran megy a héttagú család nagyobb kirándulásokra. A gyermekek figyelnek egymásra, élvezik a buszozást, a vonatozást. 

Nem kis feladat az étlap összeállítása, de úgy tűnik, ez sem okoz problémát. Hétvégenként a családfő főz, ilyenkor Szilvia jobban tud figyelni a gyermekekre. Például fel tudják díszíteni a lakást. Ahogy tették most is, húsvét előtt. Tojásokat festettek, húsvéti fészket varázsoltak egy üvegbe, vagy a vastag szigetelőanyagból kivágták a nyuszikat, amelyek az udvar díszei. A dekorálásban élen jár Kiara és Natália is. 

A mosollyal teli beszélgetésen a nehézségekről is faggatom a párt. Ám azt mondják, a hétköznapok gördülékenyen mennek, nincsenek megoldhatatlan problémáik. Richárd a nevelőszülőség érzelmi oldaláról beszél.

– Nehéz szembesülni azzal, hogy milyen életük volt a gyermekeknek, mielőtt hozzánk kerültek. Mikor egy konyhai ételkészítés közben hangzik el egy-egy olyan mondat, amely a korábbi életük nehéz pillanatát idézi fel. A feldolgozás ilyenkor ránk is nagy terhet ró. Ezért is teszünk meg mindent, hogy biztosítani tudjuk a szeretetteljes közeget a nagy családban. Jó látni, hogy mennyire ragaszkodnak hozzánk, a testvéreikhez. 

Az elmúlt két évben mi így váltunk igazi családdá. Boldogság látni az örömet a gyermekeink szemében. A mi világunk így kerek. És talán majd belefér még egy kistesó is – magyarázza a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nevelőszülője.