Autista kisfiú anyukája írt mesét Varázslatos Dorombiáról, a sokszínűség csodájáról

Z. Kiss Adrienn pedagógus, aki korábban már több szemléletformáló mesekönyvet is írt a kicsiknek. A szerző két kisfiú édesanyja, nagyobbik fia Csongor nembeszélő autista. Az ő hatására kezdett négy éve az autizmusról írni, hogy könyveivel az elfogadásért tegyen. Legújabb mesekönyvében a Varázslatos Dorombiában egy különleges cicaországot ismerhetünk meg. A történet főszereplői bár egy napon születtek, mégis nagyon különbözőek. Van, akinek hallókészüléke, másnak szemüvege van, és olyan cica is él Dorombiában, akin bár nem látszik, de autizmussal él. Egy varázslat következtében azonban, egy napon, minden gyermek egyformává válik. Hogy milyen hatással lesz ez a hétköznapokra? Könnyebb vagy nehezebb lesz a cicák élete ebben az új helyzetben? Szükséges-e mindenkinek ugyanolyannak lennie? Ezekre a kérdésekre kapunk választ a könyv lapjain. 

Adrienn legutóbb a Bethesda Gyermekkórház SNI fogászatáról írt önkéntesként mesét tavaly. Azóta foglalkoztatta egy olyan mese megírása, aminek a fókuszába a sokszínűség, és az elfogadás kerül:

– Az, hogy két ennyire különböző fiam született sok dologra megtanított, és ez inspirált a meseírás alatt. A mi családunk is olyan, mint Dorombia, mindannyian különbözőek vagyunk. Más dolgokban vagyunk ügyesebbek, és más dolgok jelentenek nehézséget nekünk is, ahogy a cicáknak a mesémben. Pedagógusként és édesanyaként szenvedélyesen hiszek abban, hogy a gyerekek korai szemléletformálása képes jobbá tenni a jövőt. Nekünk, felnőtteknek, csak segítenünk kell őket azzal, hogy ítélkezés nélkül mutatjuk meg nekik a világot. A mesénél erre keresve sem találhatunk jobb eszközt. 

Bízom benne, hogy a mese végére mindannyian meglátjuk a sokszínűségben rejlő csodát. Hiszen a pipacstól sem várjuk el, hogy gyógyteát lehessen belőle készíteni, mint a kamillavirágból, és a kamillától sem, hogy piros szirmai legyenek, mint a pipacsnak. Nem kell őket egymáshoz hasonlítani, úgy csodálatosak, ahogy vannak. Csakúgy, mint a gyerekek… – mesélte Adrienn, aki most is, mint a korábbi könyveinél, a szemléletformálás, az érzékenyítés mellett a jótékonyság miatt vállalkozott az írásra. 

– A Szikra Tehetséggondozó Egyesület munkáját régóta figyelemmel kísérem. Tavaly, amikor elsőként szervezték az országban Einstein születésnapján a PI futást, én is velük futottam, hogy támogassam az ingyenes nyári táboraikat, amiket olyan autista gyerekeknek szerveztek, akiket máshol nem tudnak fogadni. Itt lehetőséget kapnak, hogy kortársakkal, szakszerű segítséggel, fantasztikus élményeket szerezzenek. Az a lelkesedés, ahogy az egyesületben az autista gyermekekért dolgoznak, példaértékű. Pontosan ezért szerettem volna nekik segíteni a mesekönyvemmel, ami az idei PI futáson, március 18-án, fog megjelenni, és a bevételéből a nyári tábort támogatja. A mesémhez Rácz Zsuzsa író, és Szalai Kriszta színművésznő is írt ajánlót, ami megerősített abban, hogy valóban szükséges ezzel a témával foglalkozni – mondta büszkén Adrienn.