Sose lesz vége: megyei alkotók is közreműködtek a nemzetközi díjas magyar filmben

Somossy Barbara a kamerák előtt már bizonyított. Sugárzó személyiségével műsorvezetőként már találkozhattunk az M5 kulturális csatornán, az M2 Petőfi TV-ben, majd a Dunán. A Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatójaként pedig belekóstolhatott a rendezésbe is. Ezzel gyerekkori álma vált valóra. Feltűnt már korábban is hazai fesztiválokon. Fődíjat nyert a Göcsej Filmszemlén és különdíjat a Bujtor István Filmfesztiválon az egyetemi felvételire készült Ha van még idő című filmjével. 

Az első egyetemi vizsgafilmje, a Szóló egy Liszt Ferenc-díjas zongorista rendhagyó útját meséli el. Szokolay Balázs zongoraművészről szól, aki gyógyíthatatlan idegrendszeri betegséggel küzd. A filmet a tiszteletére készítette, illetve másoknak bátorításképpen vagy kapaszkodónak. Szokolay Balázs a film bemutatójával egybekötött jótékonysági esten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, és némi támogatást is sikerült gyűjteniük; így lett igazi küldetése a filmnek – mesélte Barbara.  

Második vizsgamunkája a Sose lesz vége, amely nem sokkal a premier után nyerte el  a torontói Student & Young Filmmakers Film Festivalon a legjobb rendezői díjat. A Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatóját mestere Koltai Lajos, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, rendező, érdemes művész látta el jótanácsokkal. 

– Az egyik legfontosabb útravalója az volt, hogy olyan történet szülessen, amelyben a szerelem, az érzelmek és a színek éppolyan végtelenek, mint egy naplemente, vagy napfelkelte az alföldi pusztán. Ez lebegett minden egyes felvétel során a szemem előtt. Különösen ezért, mert úgy vélem, hogy az alföldi és a betyárvilág a kultúránk része, ott van a gyökereinkben és megdobban minden magyar ember szíve, ha látja – mondta Barbara.

A Sose lesz vége történetének alapja egy rövidke Petőfi vers. A csaplárné a betyárt szerette... egy szerelmi háromszöget tár elénk: a szerelmes nőt, akinek érzelmei viszonzatlanok maradnak, s a vágyakozó férfit, akit a csaplárosné helyett annak örökbefogadott lánya hozott lázba. 

Ebből indult ki a film. A 19. században játszódó 38 perces alkotás történelmi koroktól függetlenül tárja elénk, hogy milyen tragédiához vezethet a szeretetlenség, s mekkora ereje van a szerelemnek. A filmemben a csaplárné, Cica sodorja tragikus helyzetbe a szereplőket. Férfimunkát végez és egyedül kell helytállnia. Nagy teher nehezedik rá, a magány és szeretetlenség súlyát cipeli. 

– Fontos számomra a szeretet és a szerelem, mert azt gondolom, ez a legfontosabb és egyetlen út a megtisztulásig. A betyár lehetőséget kap a sorstól, Istentől, hogy megtisztuljon a szerelem által, ám más utat választ, s tragikus véget ér a történet. Manapság is sok tragédia vesz körül bennünket, de a szeretet és a szerelem összekovácsol, hidakat épít. Univerzális összekapaszkodás, varázslat.

A betyárvilág, a puszta is közel állt Barbara szívéhez. Édesapja és apai ágon a felmenői a Hajdúságból származnak, így nagyon sok betyártörténetet hallhatott gyermekkorában. 

A forgatás egy ikonikus helyszínen zajlott: Táborfalván és Apajpusztán. Ez utóbbi volt Jancsó Miklós a Szegénylegények című klasszikusának is a helyszíne. Azt az épületet alakították csárdává, ami a Jancsó-műben is látható volt. Petőfi is többször megfordult itt. 

A Tatán élő Belinszki Zoltánnal együtt írták a forgatókönyvet. Barbara barátja, Varga Viktor, a színészi pályáját Tatabányán kezdő, s jelenleg a szarvasi színházban alkotó főrendező a közelmúltban vitte színre a Békési betyárok című folk musicalt. A tehetséges fiatal kikérte a véleményét: ki segíthetné abban, hogy a dialógusok autentikusak legyenek, ugyanakkor megszólítsák a mai fiatalokat is. Ehhez nyújtott segítséget Belinszki Zoltán, aki a musical szövegét is írta. 

– Fontos volt, hogy a fiatalokhoz is tudjunk szólni. Ezt nemcsak a szövegben, hanem a képi megoldások tekintetében is szem előtt tartottuk: kézi kameráztunk és az utómunkánál is figyeltünk, hogy dinamikusabb ritmusa legyen a filmnek, Csillag Manó, vágóval. S emellett zeneileg is ügyeltünk a korok közötti átjárhatóságra: a cselló mellett elektronikus zenei betétek is hallhatók. Régen nyúltak ehhez a témához a hazai filmesek, pedig ott van a gyökereinkben, s a mai kor vívmányaival dinamikusabbá tehetőek. Olyan az amerikaiaknak a western, mint nekünk a betyárvilág, s a mi cowboyaink a betyárok.

Nyolc nap alatt forgatták le a Sose lesz vége történetét olyan fantasztikus színészekkel, mint ifj. Vidnyánszky Attila, Szűcs Nelli, Pogány Judit, Hirtling István, Tóth Ildikó, Sipos Imre, Vas Judit Gigi, Patkós Márton, és a tatabányai kötődésű Reviczky Gábor és Poroszlay Kristóf.

A zsűri a szakmai indoklásában kiemelte: a kisfilm kezdetekor már egy történet kellős közepére csöppent a néző. Lenyűgözte őket a látvány, a színészi alakítás. Hozzátették: el tudnának képzelni ehhez még jó néhány részt, sőt akár nagyjátékfilmet is. 
– Ha lenne rá lehetőség az életemben, mindenképpen belevágnék. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra az elismerés. A zsűrinek idegen volt a filmemben ábrázolt világ, de a történet, az üzenet célba ért. A szerelemnek ugyanis nincsenek térbeni és időbeni határai – tette hozzá Barbara, akinek már készül a diplomafilmje, amely realista kisjátékfilm lesz. Dráma, amelyhez az inspirációt Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva szerelmi története adta.