113 bányász tragédiája Tatabányán: 72 éve robbant a XII-es akna

Idén is koszorúzással emlékeztek a hősi halált halt bányászokra Tatabányán, a Bányász Kegyeleti Emlékműnél december 30-án pénteken délután. Az eseményt Bársony László, a Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Tatabányai Csoport elnöke nyitotta meg, majd közösen elénekelték a Tisztelet a bányász szaknak című dalt. 

A megemlékezésen Tatabánya polgármestere, Szücsné Posztovics Ilona is beszédet mondott.

– Aki a föld mélyébe leszállt, sohasem tudhatta, hogy a műszak végén hazatérhet-e családjához. 72 évvel ezelőtt, 1950. december 30-án az éjszakás műszakba 113 tatabányai, vértesszőlősi és héregi bányász szállt le az aknába. 23 óra 20 perckor nagy területre kiterjedő sújtólég- és sorozatos szénporrobbanás történt – idézte fel a tragédiát a polgármester. A berobbanó metán és szénpor elképesztő pusztítást végzett. A robbanás olyan nagy volt, hogy a bánya területén a légvezetékre beépített légelzáró ajtókat szétzúzta, és így az egész bánya levegő nélkül marad. Ezért a robbanástól távolabb dolgozó bányászok, akiket a robbanás nem ért el, megfulladtak.

– Nyolcvanegy bányász sosem tért haza családjához. A lent rekedt harminckét sérültet a bányamentők hozták a felszínre. A mai napon emlékezünk minden olyan bányászra, akik életüket áldozták e szép, de kegyetlen szakma oltárán. Városunk a szénbányászatnak köszönheti létezését, a szénbányászat alapvetően alakította át térségünk történelmét. A fejlődésnek azonban hatalmas ára volt. A nyolc hatalmas kőtáblán 569, a bányában elhunyt neve szerepel.

A Dunántúli Napló 1951. január 13-i számában közölte a Bánya- és energiaügyi minisztérium jelentését a robbanásról:

„A tatabányai II. akna 928-as munkahelyén volt a robbanás főfészke, ahol a bányabiztonsági szabályzat tilalma ellenére, metángáz jelenlétében paxittal robbantottak;. A bányarendészeti szabályzat sujtó- léges bányákban csak sújtólégbiztos robbanóanyag (ú. n. nitrocertusit) használatát engedélyezi.

A paxittal való robbantás eltiltása az akkori üzemvezető feladata lett volna, de vétkes könnyelműségből nem tiltotta meg, illetőén nem akadályozta meg a paxittal történő robbantást.

A 925-ös munkahely közelében volt egy omlasztott, azaz már kivájt bányarész. Az omlasztásban a becslés szerint körülbelül 250-300 köbméter metángáz halmozódott fél. A robbantásnál ez a metán gázmennyiség felszabadult, és előidézte a sújtólégrobbanást, amely a bánya különböző részein sorozatosan szénpor robbanást is kiváltott.

A robbanás dinamikus hatása olyan nagymértékű volt, hogy a bánya területén a légvezetékre beépített légelzáró ajtókat szétzúzta, és így az egész bánya levegő nélkül marad. Ez okozta, hogy a robbanás színhelyétől távolabb eső munkahelyeken foglalkoztatott bányászok, akiket a robbanás nem ért el, levegő hiányában a szerencsétlenség áldozatai lettek. Hogy szerencsétlenség következett be, közrejátszott az is, hogy a metángázos 928-as munkahelyet az előírás ellenére nem szellőztették megfelelően. 

A jelentés kitért arra is, hogy akkoriban a XII-es számú Rehling Konrád-akna volt leginkább sújtóléges a tatai medencében.