A volt komáromi óvónő a terápiás kutyák és a sérült gyerekek nyelvét is beszéli

Kreft-Hováth Erzébet hosszú évtizedeken át dolgozott óvónőként. Nem csak a gyermekek nyelvén beszél azonban kiválóan, hanem a kutyákén is, hiszen amellett hogy aranykoszorús mestertenyésztő, terápiás kutyákkal is foglalkozik.

A nyugalmazott komáromi óvónő volt az, aki a terápiás kutyaprogramot elindította. A projekt akkor indult útjára, amikor Erzsikét felhívta Illés Anett, főiskolai tanár, aki megkérdezte, hogy nem szeretne-e részt venni egy olyan programban, amely a felelős kutyatartást tanítja az óvodás és kisiskolás gyerekeknek. 

Meg kell tanulnia a gyerekeknek, hogy a dolgok nem úgy működnek, hogy kérek egy kiskutyát. Egy kutya megvétele, hosszú évek gondozását jelenti. Erre alapoztunk egy interaktív foglalkozást. Anett egy németjuhászt és két airedale terriert hozott magával, majd kapcsolódott hozzánk dr. Muravölgyi Zsuzsanna állatorvos, aki szintén egy airedale terrierrel érkezett. Az én feladatom volt a program kidolgozása

− emlékezett vissza a kezdetekre Erzsébet, aki  hozzátette: a gyerekeken keresztül a szülők is megtanulhatták, hogy mit jelent a felelős kutyatartás, hiszen a gyerekek odahaza elmesélték hogy bizony a kutyát etetni, itatni, oltatni kell, adott esetben a szőrét kell ápolni és megfelelő helyet is szükséges biztosítani neki, ahol jól érzi magát. Emellett a megfelelő mennyiségű mozgás is nagyon fontos, hiszen attól hogy mi egész nap dolgozunk és fáradtak vagyunk, arra is kell gondolnunk, hogy a kutya otthon mindaddig egyedül volt és várta a gazdáját. 

A program során végig látogatták a helyi és a környékbeli iskolákat, óvodákat, ahol a gyerekek találkozhattak a kutyákkal és mindenek előtt megtanulták, hogy miként kell viselkedni akkor, ha egy ebbel állnak szemben. A későbbiekben lelki és mozgássérült gyerekekhez is eljutottak a jól képzett kutyusok.

A foglalkozások mindig úgy kezdődtek, hogy a gyerekek leültek a kutyákkal szemben. Bemutatkoztak egymásnak, majd hozzáérhettek a kutyákhoz, megsimogathatták őket. Ezt követően átbeszélték a kutya testének a felépítését, majd pihenésként megvizsgálták azokat a tárgyakat, amiket az emberek, és a kutyák külön-külön, valamint azokat is, amiket mindketten, közösen használnak.

Három hullahopp karikát fektettek a földre: egy kutyás, egy emberes és egy közös karikát, amelyekbe a lurkók összegyűjthették a használati tárgyakat. A program elmaradhatatlan részét képezte a kutyákkal való közös játék.

Egy mondókát találtunk ki, mely így hangzott: kiskanál, nagykanál, minden gyerek úgy csinál, mint - és itt mondtuk a kutya nevét. Ekkor ha a kutyát leültettük, a gyerekek is leültek, vagy hasra feküdtek, sőt, a kezüket kinyújtva köszöntek is egymásnak és a kutya ilyenkor mellső lábát kinyújtva kezet fogott az üdvözlőjével 

− mondta mosolyogva Erzsike, aki arra is rámutatott, hogy a kicsik kedvence az a szituáció volt, amikor bekötötték a szemüket és amikor szóltak, a kutya egy vakkantással jelezte, hogy merre találják őt. A másik nagy kedvenc a fogócska és versenyfutás volt, ahol a kutyák minden esetben hagyták, hogy a gyerekek győzzenek. Érdeklődve hallgatták a különféle kutyafajtákat és azt is, hogy melyik kutyát mire használják, és azt is megtanulták, hogy miként kell viselkedni akkor, ha esetleg egy kutya támadóan lép fel velük szemben. Levezetésképen minden gyerek megsétáltathatta a kutyapajtikat. 

Erzsike elmondása szerint a terápiás kutyák nincsenek fajtához kötve: ha jó kiképzést kap egy kutya, bármelyikük alkalmas arra, hogy gyerekek közé vigyük őket. Neki például egy nagyon rossz körülmények közül elhozott keverék kutyája volt, Fredo. Fredo kiskutyaként lekövette a nagyokat és rövid időn belül csatlakozhatott a terápiás kutyák csapatához.

A mit javaslok minden kutyatulajdonosnak, hogy az engedelmességi vizsgát abszolváltassák a kutyájukkal, hogy igazi, jó társsá váljon a családban

− emelte ki az óvónő, aki végül könnyes szemmel mesét arról, hogy a fogyatékkal élő gyerekeknél milyen csodákat értek el a terápiás kutyákkal: megmozdulni nem akaró gyerekek kinyújtották feléjük a kezüket, nehézkesen járó kicsik belekapaszkodtak a kutya szőrébe és sétálni kezdtek mellettük, de hihetetlen élményekkel gazdagodtak akkor is, amikor a kutyák lefeküdtek és meghallgathatták a szívdobogásukat. Ezek után Kreft-Horváth Erzsébet így zárta gondolatait:

Szoktam volt mondani, hogy lehet kutya nélkül élni, de minek...