Megyénket is megrázta: a 20 éve történt móri mészárlás egyik elkövetője tatabányai volt

Az emberekbe oly mélyen beleivódott ez az esemény, hogy legtöbben máig élénken emlékeznek arra is, mit csináltak aznap, hol, hogyan érte őket a hír. A feltűnően nagyszámú rendőri jelenlét, az utak teljes ellenőrzése, a kiszivárgó információk arra engedtek következtetni: itt valami nagyon nagy baj történt – idézi fel a 20 évvel ezelőtti eseményeket a Feol.hu.

A portál annak idején és később is folyamatosan tudósított az eseményről, a perekről, a fordulatokról, interjú is készült az egyik tettessel. Az évek során pedig a sajtó figyelmének középpontjába került a móri gyilkosokhoz elvezető Szebenyi István is, aki világháborús ereklyéket kutatni indult a tarjáni erdőbe, de olyan bizonyítékokat talált, ami először a veszprémi postásgyilkossághoz, majd közvetve a móri bankrablókhoz vezetett.

2002. május 9. másnapján a Fejér Megyei Hírlapban részletes és megrázó tudósítás jelent meg:

Schmidt Ferenc polgármester is feltűnt a rendőrségi vezetők mellett. A közelben állóktól tudtuk meg, felesége vezeti a bankfiókot. Az információ még akkor sem volt biztos, de állítólag az áldozatok között volt. A bank bejárata előtt üvegtörmelék, az elkövetők bezárták az ajtót, a mentők törték be az üveget, hogy bejussanak segíteni. De volt, akin már nem tudtak. Hosszúnak tűnő negyedórák követték egymást, ellentmondásos hírek érkeztek a kórházakból, Budapestről, Székesfehérvárról. Az út mellől a készenlétiek mindenkit a lakótelep árnyékába tereltek, a város körül 80 kilométeres körben minden járművet ellenőriztek a géppisztolyos, golyóálló mellényes rendőrök. A lakótelep lépcsőházainak ajtajában is készenlétiek álltak, a parancs szerint…

A rendőrség nagy erőkkel kereste az elkövetőket. Később kiderült: a tatabányai Weiszdorn Róbert sikeresen átjutott egy pusztavámi ellenőrzésen. A lap munkatársa, Kovalcsik Katalin később interjút készített a férfival, akit 40 évre ítéltek el. Így emlékszek erre az újságíró:

Megtört embert láttam akkor, aki két gyermeket hagyott otthon. Nem láttam gyilkos típusnak, nem az a macsó fajta volt, aki beront és legyilkol mindenkit. Persze később a nyomozás arra engedett következtetni, hogy Nagy László volt a fő tettes, ő követte el a konkrét gyilkosságokat. Ez az ember ítélethirdetés előtt, 2007-ben állítólag öngyilkos lett a börtönben.

Ez előtt nem sokkal, 2006-ban került képbe Szebenyi, akinek Kaiser Ede és Hajdú László később megköszönhette, hogy felmentették a móri gyilkosságok vádja alól. Más ügyekben leülték a büntetésüket, mindegyikük pár éve szabadult. A Szebenyi által szolgáltatott bizonyítékok vitték új vizekre a nyomozást, s került meg Nagy.

A nyomravezetői díjért azonban Szebenyi hiába hadakozott hosszú éveken át, sem az Alkotmánybíróságon, sem később, Strasbourgban nem sikerült megváltoztatnia a döntést. Szebenyi így emlékezett vissza:

Első alkalommal postai felsőt, ruházatot, zsákot, borítékokat találtam, teljes öltözet férfi ruhát, amiről ma már tudjuk, Nagy ruhája volt. Majd egy skorpió válltámasz is előkerült, amely miatt kihívtam a rendőröket. Később visszamentem: lőszerek, lőszer-fejek, fegyverek, pisztolyok kerültek elő. A rendőrség később ezeken a lőszereken, hüvelyeken találta meg a Móron is talált DNS-t. a 12 és fél milliós nyomravezetői díjért folytatott hiábavaló küzdelem kapcsán kénytelen voltam elfogadni, hogy nincs tovább. A végén Strasbourg már csak azt vizsgálta, jogszerűen járt-e el a magyar bíróság. Amely egyébként arra hivatkozva utasított el, hogy a kiírás szövege szerint annak jár a nyomravezetői díj, aki konkrét információkat tud az elkövető személyére vonatkozóan. S bár az én álláspontom az volt, hogy a bizonyítékokon talált  DNS elég konkrét, mégsem bizonyult annak.

 – mondta a hírlapnak. Hozzátéve, hogy addigra a 25 millió forintot kifizették már annak a Kiglics Attilának, akiről kiderült: hamisan tanúzott.

A szálak tehát folyamatosan, éveken át bonyolódtak, sokak bicskája beletört az ügybe. A helyszínen még hat áldozatról volt szó, ám a hírek később sorra jöttek sajnos: összesen nyolc áldozatot követelt a rablógyilkosság. Őket a családtagok, barátok, környékbeliek sosem felejtik el, húsz év után is fájó űr tátong utánuk, az értelmetlen és kegyetlen tragédia ártatlan kárvallottjai után.