A Fácánkert söröző aranyszívű, életmentő tulaja visszahozza a vendégek gyerekkorát

Bátran kijelenthetjük, hogy a kisközösségek egyik legnagyobb összetartója a helyi kocsma. Ilyen szerepet tölt be Baranyai Zoltán egysége, a Fácánkert söröző is Tatabányán, amely Törzshely játékunk megyeszékhely kategóriájának győztese lett. A hangulatos, kis retró fílinget idéző egységben körbenézve olyan az ember érzése, ha ezek a falak beszélni tudnának, akkor igazán nagyszerű sztorikat hallanánk. De nincs is szükségünk a falak súgására, örömmel mesél nekünk mindenki Macipapája.

A kocsma udvari részére belépve, Zolika, Józsika és Géza fogad minket. Emberméretű bábukról beszélünk, akik annyira szeretik a helyet, hogy bizony eszük ágában sincs tágítani mellőle.

3 jómadár mindig a kocsmában

– Géza kint támasztja a biciklit. Jönnek az emberek kocsival, sokszor mondják, hogy megállnak, mert nem tudják, hogy kilép-e eléjük Géza. Az egyik vendégem csinálta ide ezeket a bábukat, nagyon aranyos volt. Sajnos sok a gonosz ember is. Sokszor lelopják a sapkáját, pedig hozzá van varrva, de már tépték le a fejét is. Most húsvétkor volt egy nagy nyulunk is, de párom nagyobbik lánya a tojásfa készítésbe is belevitt. Farsangkor igazi télűző hangulatot varázsolunk, karácsonykor minden fenyővel van itt kidíszítve – meséli az üzembentartó.

Az aprócska kocsmaépületbe belépve a pulton és az egyik hűtőn is macik sorakoznak. Ez nem véletlen, mert Zoltánra a Maci becenevet akasztották.

– Ezért is találhatóak itt a kocsmában a macifigurák. Ezeket mind a vendégeimtől kaptam. Úgy veszem észre, hogy szeretnek az emberek, kiteszem értük a szívem-lelkem. Én nem csak kocsmáros vagyok, hanem szó szerint mindenes. 1995-ben megcsináltam az aszfaltutat saját pénzből. Elintéztem, hogy a kenyeres autó a hét minden napján, kivéve vasárnap kijöjjön ide. Kiszerveztem a kutyaoltást is, hogy ne kelljen az itt élőknek bemenniük a városba.

Én veszem át a csomagokat, adom át az üzeneteket, pénzküldeményeket is. Annyi emberről tudnék mesélni, de ez olyan mint az orvosi titok, nem adhatom ki, de nagyon sokan megosztják velem a lelki problémájukat is

 – mosolyodik el Zoltán.

Az üzembentartó a kezdtek kapcsán elmesélte, hogy 1991-ben sör mintaboltként kezdték a működést. Mindenki ide akart ülni, inni és beszélgetni, de akkor még székek és asztalok sem voltak. Abban az időben itt beszélték meg, hogy mit, hogyan ültettek az itt élők.

– Sosem felejtem el, 1992-ben kinyitottunk. Volt egy 105-ös Skodám, amit minden reggel 9 órakor megpakoltam sörrel, üdítővel. Mentem, terítettem a kertekbe. Ki voltak készítve az üres sörös üvegek, kiabáltak az ott dolgozók, hogy cseréld ki Macikám – emlékszik a régi szép időkre Baranyai Zoltán.

Mindenkit vár a menüje

A Fácánkert sörözőben törzsvendégekből sincs hiány. Fiatalok és idősek vegyesen járnak ide kikapcsolódni. Vannak olyanok is, akik évtizedek óta, már a kezdetek kezdetétől ide járnak. Így nem csoda, hogy Maci bácsi már sokaknál tudja, hogy mi az a szokásos.

– Még be sem lép az ajtón, már ki is van készítve a menüje. Egyik vendégnek a pohár sör, egy fél konyakkal, a másiknak az üveg sör mellé a dragon keserű dukál. Még olyanok is vannak, akiknek pontosan megvan, hogy hol ülnek. Morognak is, ha nem foglalhatják el a megszokott helyüket – mondja Zoltán, hozzáteszi, hogy a régi öreg motorosokkal zrikálni, ugratni is szokták egymást szeretetből.

– Ezek a „mocskok” tudják, hogy nem bírom a halszagot. Jönnek felém a halas kezüket mutogatva, még belém is törlik. 

Volt olyan vendégem, aki direkt ruszlit hozott be. Amikor nem figyeltem, a levéből öntött kicsit a terítőre. 

Mikor elmentek még mindig éreztem azt a büdös szagot, de nem értettem, hogy miért – meséli vigyorogva Maci bácsi, aki kitért arra is, hogy sajnos a Covid miatt egy ideig ezeket a poénkodásokat is nélkülöznie kellett.

– A koronavírus maga volt a tragédia. Az az időszak engem teljesen tönkretett. Ez egy kiskocsma, nálunk nyáron van forgalom. Télen is, de megközelítőleg sem olyan. Annyi adósságot termeltem, nekem egy teljes szezon ráment, de a barátok kisegítettek – emlékszik vissza Zoltán, aki egy maga viszi a kocsmát és rengeteget dolgozik minden nap.

Egy kis focira is jut idő

A napi 17 óra talpalás mellett még egy kis hobbira is marad ideje, ugyanis mai napig focizik kispályán, hiába múlt el 60 éves. 1976-ban alapították a Maci Team-et, ahol barátokkal rúgják a bőrt. Imádja a sportot, fiával és barátaival sokszor jár a tatabányai kézimeccsekre. Apropó események. A Fácánkert sörözőben is van olyan esemény, ami még könnyet is csal nem csak a vendég, Maci bácsi szemébe is.

– Minden december 23-án tartok egy kis karácsonyi összejövetelt, így köszönöm meg a vendégeimnek, hogy itt vannak egész évben. Barátom főz 60-70 főre. Ekkor tombolát is szoktunk húzni. Olyan „bolond” vagyok, hogy a bejövő pénzből nem kikalkulálom a hús, a kenyér és minden egyéb árát, inkább mindent visszateszek az ajándékokba. 

Úgy élvezem, amikor mindenki leskelődik és nézik, hogy mennyi ajándék van még. Az is jól esik, amikor jön a vendég, folyik a könnye és azt mondja, hogy visszahoztam a gyerekkorát. Ez nekem hihetetlen érzés, imádok adni. 

Régen táncesteket is tartottunk. Mosolyogva jöttek az emberek, nem győzött mindenki mindenkinek köszönni. Akkor még személyesen átölelték, megpuszilgatták egymást az emberek. Nekem ez ad erőt ezt csinálni – meséli Zoltán, aki nagyon sok embernek segített már itt, ráadásul életet is mentett. 

– Egy vendég beleesett a folyóba. Volt, aki letámasztotta a biciklit és nézte. Jöttem kocsival, láttam, hogy valamit néznek. Azt gondoltam, hogy vadat, mert azok elég gyakoriak errefelé. Egy 45 percet bent töltöttem a városban, de mikor jöttem vissza, még mindig ott álltak. Rohant hozzám az egyik vendégem, hogy gyere, mert baj van, valaki fuldoklik a folyóban. Kérdeztem, hogy miért nem húzta ki, de azt felelte, hogy nem meri. Ez novemberben történt. Visszarohantam, kivettem mindent a zsebeimből és beugrottam a folyóba. 

Én is megijedtem, mert csak egyre süllyedtem lefelé az iszapban. Az embert nem lehetett látni sehol, az utolsó másodpercben érkezhettem. Az egy szem nádat szorította, 1 órája már biztos küzdött az életéért.

Kiemeltem a víz alól, az adrenalin dolgozott bennem. Megfogtam a nyakánál és a nadrágszíjánál, majd egy mozdulattal kidobtam a partra. Oldalára fordítottam, nyomkodtam ki belőle a vizet – meséli Maci bácsi a hátborzongató történetet.

Könnyeket csalt a győzelem a szemébe

A Fácánkert sörözőt Zoltán fogadott lánya nevezte Törzshely játékunkra. A győzelem nagyon meglepte, még a könnye is kicsordult az örömhír hallatán, amelyet párjától tudott meg.

– Folyamatosan követtem a verseny állását, de azt nem tudtam, hogy ez kategóriákra van bontva. Azt láttam, hogy a körülbelül 70 nevezettből a 6-7. helyen állunk. Annak is nagyon örültem, hiszen ennyi induló közül ez is egy csodálatos dolog, lévén, hogy mi egy kiskocsma vagyunk. Jöttek sokan és mindenki jelezte, hogy szavaztak, ami nagyon jól esett. A párom hívott, hogy tegyek el mindent, nézzem meg, mit küldött. Akkor láttam, hogy megnyertük, de el sem hittem, mert nem kategóriákban gondolkodtam. 

Annyira örültem, hogy még a könnyem is kijött, mert ez nekem egy visszajelzés, hogy valamit jól csinálok 

– örömködött a Fácánkert söröző üzembentartója.