A cukiság kultúrája és az örök fiatalság „titka" Japánban lelhető fel a bokodi utazó szerint

– Már tizennégy évesen japán meséket néztem – kezdte mesélni Szente Cintia, aki egyébként nagy rajongója a japán zenének is. Különösen a rockzenének. Később a fiatal lány egyre többet olvasott és egyre jobban érdekelte a keleti kultúra. Végül úgy döntött, tanulmányait a Károli Gáspár Egyetem Bölcsészettudományi Karán folytatja és japánul fog tanulni a későbbiekben. Mesterképzésre iratkozott, melynek révén egy évet tölthetett Japánban, Tokiótól, a fővárostól egy óra vonatútra lévő egyetemen. Cintiát a 2014-es emlékeiről kérdeztük, ami remek kiegészítés a Japán Alapítvány égisze alatt megrendezett papírsárkány-kiállításnak. 

– A Josai Nemzetközi Egyetem képzésén vettem részt. Volt időszak, amikor a környék iskoláiba látogattunk el és a japán gyermekek között töltöttük az időnk nagy részét. Együtt játszottunk velük és részt vettünk a foglalkozásokon a tanóra keretében. Minderre nagy szükség volt, mert nagyon zárt társadalomban élnek. Az ehhez hasonló akcióktól remélhetőleg jobban kinyílik a szemük és megtapasztalják, hogy más kultúra is van az övéken kívül. Közben mi is tanultuk Japánról és az ottani társadalomról. Azt kell mondjam, volt mit megjegyezni – mondta Cintia, aki nemcsak az oktatásban lát fontos különbséget.

 – Ha mi, európaiak sokat dolgozunk, akkor az ottaniak tökélyre fejlesztették a munkamániát – fogalmazott Cintia, aki azt mondta, mindennap találkozott egyenruhásokkal, mert a japánok egyenöltözetben járnak iskolába és munkahelyre egyaránt. A Bokodon élt lány szerint a főiskola a kivétel. 

–A cukiság kultúrája Japán. Ez pedig sokszor megjelenik a lányok öltözködésében. Azt is észrevettem, visszakanyarodva az oktatáshoz, hogy státuszszimbólum a Tokiói Egyetem. Olyan híre van, persze nem véletlenül, hogy a japánok hajlamosak lenézni azt a diplomát, amelyet nem ott pecsételnek és nem az ottani rektor ír alá – számolt be tapasztalatairól Cintia, akinek életében jelentős változást hozott a japán gasztronómia.

– Minden tekintetben más a két ország. Sokat kell gondolkodnom, hogy mi lenne a legfontosabb kulturális különbség, amit kiemelnék. Egészen biztos, hogy elsők között lenne az étkezés. Köztudott, hogy a japánok sok rizst, friss tengeri halat és algaszármazékokat fogyasztanak. Azt mondják, ez a titka annak, hogy örök fiatalok maradnak az ottani emberek – említette meg a japanológus, aki nem titkoltan becsempészte az ottani étrendet a mindennapokba.

 Cintia ma Budapesten él, ahol számos lehetősége van hozzájutni eredeti japán alapanyagokhoz, persze nem mindenhez. 

–Nincs tengerünk – fogalmaz – tehát a friss tengeri halak egyből kiesnek a kosárból, de a többivel nincs különösebb gond. Érdekes volt számomra, hogy ritkán fogyasztanak gyümölcsöt. Mélyen a zsebbe kell nyúlni, mivel nagyon kevés a termőterület. Ennek ellenére a legnépszerűbb gyümölcs Japánban az eper – árulta el lapunk kérdésére Cintia, aki évekkel később, 2019-ben visszatért a szigetországba. A lány saját vállalkozást indított és tolmácsként dolgozik, három évvel ezelőtt pedig három hetet töltött ott, ami csak erősítette benne az érzést: ha valaki egész életében csupán egy helyre utazhat, akkor az Japán legyen. Ilyen végszóval szeretné felhívni a városlakók figyelmét a japán kiállításra.