Zongorás reggeli, kézremegős tatai Octoberfest - így mulat a dunaszentmiklósi harmonikás

Gyűlnek a nevezések a Törzshely nevű felhívásunkra. Legújabb játékunkban Komárom-Esztergom megye legjobb vendéglátóhelyeit keressük. Megyénkben számos kiváló vendéglátóhely csábít arra, hogy a barátokkal eltöltsük a szabadidőnket. Bizonyára ezek közül mindenkinek megvan a saját törzshelye. De mitől is válik egy vendéglátóipari hely valaki törzshelyévé? Erről beszélgettünk a dunaszentmiklósi harmonikással, Herczog Ricsivel, aki zenészként sok helyen járt és sok mindent tapasztalt.

A harmonikás leszögezte, hogy a vendéglátásban mindig a vendég az első, nézzük ezt bárhonnan is, ha ez az elv megbukik, már értelmét is vesztette az egész. Elmondása szerint, az, hogy egy hely mitől válik valaki kedvencévé, az nagyon szubjektív. Ez mindenkinél mást jelent.

– Ez függhet a küllemtől is, hogy szívesen térsz be az ajtón, a helyiség neve is sokszor döntésre bír. A hely „melege” sem enged elmenni maga mellett. Egy törzshelynél az is fontos, hogy az „ahol mindig szívesen látnak” gondolattal térjek be , vagy gondoljak rá − fejtette ki Ricsi, aki elmondta, hogy természetesen neki is van kedvenc helye. Azt is elárulta, mi kellett, hogy azzá váljon.

– Amikor a kimondott törzshelyemre látogatok, számomra fontos, hogy ott minden szempontból jól érzem magam. Itt megemlíteném a hely tisztaságát, precizitását, hogy oda mindig elegánsan, mosolygósan, tele ambíciókkal, jó illatúan térek be. Közel állnak hozzám az ott dolgozó emberek, élvezzük egymás társaságát. Még az is előfordul, hogy zongorához ülök és együtt fakadunk dalra – mesélte a harmonikás.

Ricsi elmondta, hogy hétköznaponként szívesen jár Tatán cukrászdába, de étterembe étkezés céljából nagyon ritkán. Szórakozni tudatosan csak egy-két helyre jár, ahol biztosan nem csalódik. Szülőfaluja kocsmájában néha megfordul, de elegánsabb kikapcsolódási helyekre szívesebben jár.

Nagyon szeretek a kevés szabadidőmben elegáns helyeken megfordulni, ennek megfelelően érkezni, öltözködni, megjelenni, és időt tölteni szűk baráti körömmel.

Persze sztorik is akadnak Ricsi tarsolyában a törzshelyéről. Egyet velünk is megosztott, ami nem csak számára, hanem egy német vendégnek is igazán emlékezetes maradt.

− Egy hotelben szórakoztunk aznap este. Hajnali négy óra felé már csak a mi szűk körünk maradt, nem éreztünk késztetést, hogy indulnunk kellene. A következő pillanat már az volt, amikor a délelőttös pincér fél 7-kor jelezte, ideje lenne elhagyni a terepet, mert épp érkezik az első vendég a reggelihez.

Reggeli köszönését lekövetve hallottam, hogy német a vendég. Visszaültem a zongorához, egy dal még a tiszteletére szólt, ennek láthatóan őrült. Majd nagy nehezen elbúcsúztunk és hazasétáltunk, mert a kora reggeli órákban taxit sem találtunk .

− idézte fel Ricsi.

A harmonikás azt is kifejtette, hogy szerinte a vendéglátóipari helyeken mérhetetlenül fontos a zene is. Több helyen van már élőzene. Ő maga is sok helyen zenél minden héten. Elmondása szerint sokan figyelembe veszik, hogy egy adott helyen van-e ilyen szolgáltatás. Az éttermek hangulatához is sokat hozzátesz, ha szól a muzsika, még ha csak egy lejátszóról is szól. 

A jó bulik is tehetnek egy vendéglátóipari helyet törzshellyé. Ricsi bulijai is fergeteges hangulattal szoktak kecsegtetni azoknak, akik vele kapcsolódnak egy fárasztó hét után. Emlékezetes partikból pedig akad pár, de egy van, ami a fiatal zenész számára is kiemelkedik a többi közül.

Azt gondolom, Tatán, a Pletycafésecben megrendezett Oktoberfest 2019-es, telt házas felvonása a legemlékezetesebb. Ha valami, akkor az óriásit szólt. Sok száz ember, egy harmonika és az ének. Reggel 5 órakor jöttem le a színpadról, olyan adrenalinnal, hogy kezem-lábam szó szerint remegett, de utána még a hangom is. Otthon még a kimerültségem ellenére is tombolt bennem a buli hangulata.