Nem bírod ki röhögés nélkül: 3 zseniális sztori tücsöktől a kutyáig egy megyei vendéglátóstól

Három történetet mesélt el nekünk név, de nem poénfaktor nélkül egy vendéglátós, aki a Komárom-Esztergom megye több településén, több törzshelyen is dolgozott már az elmúlt évek során. A vendégnek mindig igaza van, de azért lehet rajta nevetni.

Ó, azok a vidéki teraszos helyek!

Egy nyári este egy budapesti társaság foglalt asztalt a szórakozóhelyen, ahol dolgoztam. A teraszon kértek és kaptak asztalt, alakult náluk az este. Egyszer azonban megjelent a pultnál a társaság egyik tagja, hogy jó lenne, ha kikapcsolnánk a riasztót. Visszakérdeztem, mire gondol, mivel tudtommal a teraszon nem volt semmi ilyesmi. Elmondta, hogy valami mozgásérzékelős riasztót kellene hatástalanítanom, ami a mozgásukra folyamatosan ki- és bekapcsol, és nagyon zavarja őket a szórakozásban. Próbáltam meggyőzni róla, hogy téved, nálunk nincs riasztó berendezés a teraszon, de nem tágított. Végül odamentem vele az asztalukhoz, ahol valóban meg-megszólalt valami: egy tücsök. Az zavarta meg a pesti társaság estéjét.

– Hiába, nálunk vidéken ilyen is van – nyugtattam meg őket komoly küzdelmek árán visszatartva a nevetést.

Az illusztris vendég és a sosem látott rokon

Az első nyaramat töltöttem a vendéglátásban és nagyon figyeltem, hogy mindenki elégedett legyen velem: a vendégek és a vezetőség is. Egy vendég, egy bájos kolumbiai nő beszélgetni kezdett velem én pedig igyekeztem viszonozni a kedves társalgást. Elmondta, hogy Londonban él és ő a wimbledoni teniszpályák egyik gyepmestere. Azt is az orromra kötötte, hogy a férjével látogatott Magyarországra, aki '56-ban hagyta el az országot. Ekkor rámutatott a férfira, aki háttal volt nekem, de a mozgása annyira ismerős volt, annyira emlékeztetett valakire, hogy meg kellett néznem a foglalást. A neve már nem is okozott meglepetést, a gesztusai, a járása ugyanis egy az egyben egy rokonomat juttatták az eszembe. Ezen az estén megtudtam, hogy a rokonomnak van egy testvére, aki Angliában él és csak rövid időre látogatott haza. Nagyon jót beszélgettünk, szerencsére aznap nem volt nagy forgalom, így a vezetőség engedte, hogy a különös találkozás örömére kicsit vendég legyek a munkahelyemen.

De hol van a kutya?

Aznap este embertelenül nagy volt a forgalom az étteremben, de olyannyira, hogy mi, pincérek alig győztük felvenni és kivinni a rendeléseket. Lógott a belünk, de nyilván a vendégeknek is többet kellett várniuk a tömeg miatt. Az egyik asztalnál volt egy vendég, aki többször füttyentett. Az egyik kollégám éppen elment mellette egy másik asztal irányába, amikor az illető hangosan ráfülyült. A pincér erre leguggolt az asztal mellé, a vendég lábához, és megkérdezte:

– Hol van?

– Micsoda – kérdezett vissza a vendég.

– Hát a kutya. Annak füttyentett, nem? – válszolta a kollégám teljesen ártatlan arccal. Szerencsére a vendég vette a lapot, kicsit el is szégyellte magát. Mi pedig azóta mindig felnevetünk, ha egy vendég füttyentve hív pincért.

Neked is van egy jó sztorid vendégként? Netán több is, hiszen megvan a törzshelyed, ahol mindig történik valami? Javában zajlik Törzshely nevű játékunk, amelyben Komárom-Esztergom megye legmenőbb, legkülönlegesebb vendéglátóhelyeit keressük a cukrászdáktól a borozókig, a lacikonyháktól a fine dining éttermekig. Aki benevezi kedvencét, nyerhet is, még nem késő belevágni: mutassátok meg most ti a törzshelyeteket, és pörgessétek fel a forgalmát azzal, hogy benevezitek a játékba!