Nehéz helyzetbe került a szívvel és lélekkel bútorokat festő tatai anyuka

Ha becipel egy bútort – a 44 éves, Tatán élő Mészáros Reni ugyanis bútorokat fest – ő maga már alig fér be az apró helyiségbe. Pedig Reni hobbija, mentsvára, megélhetése a bútorfestés, amely nehéz helyzetéből a kiutat jelentheti: neki és a családjának.

Nemrégiben az interneten, egy közösségi oldal zárt csoportjában mesélt nehéz helyzetéről, amelyre nem könnyű szavakat találni. Reninek nem közvetlen anyagi támogatásra van szüksége, csupán térre, hogy tehetségét kamatoztathassa. És mint családfenntartó, abból pénz keressen. Ehhez kérte a közösség segítségét.

Reni levelére nehéz szavakat találni

„Talán néhányan emlékeztek rám… 3 éve küzdünk egy rohadt betegséggel, a most 5 éves kislányunk apukája hajszál híján szemünk láttára belehalt a rákba (orrgaratrák, az agyalapi mirigy mellett). A helyzet jobb, mint a legborzalmasabb években, hónapokban – értsétek ezalatt, hogy még egy hangos kacagás és egy ölelés se fért bele a kommunikációnkba, mert még ezek is fájdalommal jártak. Teljes leépülés, csont és bőr állapot, szétégetett nyálkahártyák a fejben, veseleállás, stb…

A drasztikus kezelés hatásai megmaradtak, nem dolgozóképes a párom, egyedül tartom a frontot. Közben még a 81 éves anyám is mellrákkal küzd, sok feladatot adott ő is…. az egyetlen nagyszülője lánykánknak. Nincs segítségünk. Másik imádott mama tragikus autóbalesetben hunyt el hirtelen, épp a legnehezebb időszakban…

Renit nem olyan fából faragták, hogy feladja. Mint írja, van miért hálásnak lennie, hiszen él, szerethet, egy drága kis lelket nevelhet csupa szépre és jóra. A történtek ellenére családjával a mindennapokat lehetőségnek, csodának éli meg.

Nehéz élethelyzetében a bútorfestés tartja benne a lelket.

A tatai édesanya csodálatos alkotói munkát végez. Fest képet, vásznat, falat, papírt, de főképpen és legnagyobb odaadással: bútort. Ez tartja őt lélekben erősen. Ám ez a tevékenység helyigényes. A műhelye pedig, amely kis tatai házuk udvarán áll, olyan apró, hogy alkalmatlan arra, hogy otthont adjon Reni munkájához. Reni így nem tud újabb bútorokat festeni, tárolni, ami készen van és leraktározni, ami még csupasz, festésre vár.

– Kezdek fejben szétesni – fogalmaz szomorúan.

– Én csak festeni szeretnék, régi bútorokat átalakítani isteni sugallataim szerint. Az egyéb problémák és a helyhiány miatt szétaprózódom és őrlődöm…. és mindez elveszi tőlem az energiát és az inspirációt. Műhelyt keresek, egy lepukkant hely is jó lenne Tata környékén – mondja Reni.

Aki már látott kopott, ócska, kidobásra ítélt, lomtalanításkor kirakott bútort, tudja, milyen az „előtte” állapot. És hogy milyen az „utána”, egy komód, éjjeliszekrény, asztal, szék hozzáértő kezek által felújítva, átfestve, értéket kapva, lélekkel megtöltve, arra Reni munkái a legjobb példa. A tatai anyuka életében hobbiszinten réges-régen kért helyet magának a festés, az alkotás.

– Tinikoromban, ha szomorkodtam, ha rossz kedvem volt, éjszakákat rajzoltam át, ezzel gyógyítottam és töltöttem fel magam. De rajzolni és festeni sem tanultam, erre senki nem ösztönzött, sőt, később évekig nem nyúltam ceruzához, ecsethez, hiszen egy kisbaba mellett nem jutott erre idő. Az alkotási vágy bennem a kislányom két és fél éves korában, a férjem diagnózisa után, a bajban jött elő. Amikor megtudtuk, hogy hónapjai vannak hátra – mert akkor ezt mondták – én akkor kezdtem el újra alkotni, tanulni, kísérletezni – emlékszik vissza Reni, aki hasznos és sokrétű kézműves tapasztalatra tett szert az elmúlt években.

Antikol, stencilez, transzferál

A bútorok a kezei között nem egy kaptafára készülnek. Reni úgy néz mindegyik darabra, úgy bánik velük, hogy meglátja bennük, milyenek akarnak lenni. Azt mondja, a bútorok szinte szólnak hozzá. Másrészt az is jellemző rá, hogy egy kép jelenik meg hamarabb a fejében, és ahhoz keresi a bútort. Minden darab más. Vannak bútorok, amik teljes felületükön kézi festésű mintát kapnak, de van, hogy antikolok, stencilezek, transzferálok.Vagy ott van például pittorico, amikor egy adott képet kézzel egészítek ki. Nagy szerelmem a színátmenetes festés is.

Bár Reni jelenleg maga is a túlélésre játszik, jelenlegi, válságos helyzetében is vannak tervei. Optimistán tekint a jövőbe. Saját magán túl másokon szeretne segíteni: tanfolyamon, workshopokon mutatna utat, kiutat azoknak, akik hasonlóan megrekedtek. Mint mondja, mindenkiben szunnyad valamiféle vágy az alkotásra, valami létrehozására, a legtöbben azonban nem hisznek magukban, nem tudják, hogyan fogjanak neki, merre induljanak.

– A bútorfestés, az alkotás, mint tevékenység mentálisan egészségesebbé tesz. Ezért szeretném, ha másoknak is megmutathatnám, amit tudok, amit kitapasztaltam az elmúlt években. Vannak technikák, amelyek látványosak, mégis könnyen elsajátíthatók, szívesen megmutatnám ezeket másoknak is – enged betekintést a terveibe Reni, akinek azonban egyelőre a jelenben kell gondolkodnia, a napi problémáira kell megoldást találnia. Térre van szüksége: egy műhelyre, ahol elfér az álmaival.