Kitartó munka egy életen át: felvirágoztatta Tát kulturális életét a díszpolgár

Kátai Ferencné Budapesten született és hétéves koráig élt testvéreivel és szüleivel a budai vár alatti Döbrentei utcában. Édesapja korábban a Földalattinál dolgozott, mígnem Táton kapott munkát és a család a fővárosi létet vidékire cserélte. 

– Nagyon szeretem ezt a települést, mindig is tátinak éreztem magam. Az általános iskolai tanulmányaimat is itt végeztem, majd gimnáziumban tanultam tovább, de édesanyám halála miatt a tokodi termelőszövetkezetbe mentem kertésztanulónak és végül kertészeti szakmunkás lettem. Nagyon szerettem ezt a szakmát, tizenkét évig dolgoztam Tokodon, versenyekre is jártam. Még az üvegháztelepet is rám bízták, sőt diákmunkásokat is irányíthattam. Végig arra törekedtem, hogy minél gazdaságosabban működjön a szövetkezet – idézte fel emlékeit. 

– A kertészet megszűnése után Kátai Ferencné nem akart irodai dolgozó lenni, ezért beiratkozott az Esztergomi Tanítóképző Főiskolára, közben pedig Táton könyvtáros lett. Érdekesség, hogy férje volt az elődje, aki egy évig vezette a táti könyvtárat, majd a művelődési ház vezetője lett. 

– A település összes gyermekét ismertem. Nem volt még művelődési házunk, nagy nehezen kiharcoltuk, hogy könyvtár nevében a pártházban nagyobb rendezvényeket, például bálokat tarthassunk. Szerettük volna, ha azt az épületet szerezzük meg művelődési háznak, de nem jártunk sikerrel – mondta. 

Kátai Ferencné 1977-től 1984-ig volt könyvtáros, majd 1984-ben megválasztották kultúrház igazgatónak is, így egyszerre töltötte be a két pozíciót. Előtte főleg telt házas irodalmi és kulturális esteket rendeztek, később farsangi és Nősember-bálokat szerveztek, sőt a falusi iskola udvarán lévő szabadtéri színpad táncos rendezvénynek is otthont adott, ahol a nyolcvanas évek második felében a híres magyar beategyüttes, az Atlantis is megfordult. 

– A fiatalok sokat segítettek, családias ifjúsági klubunk volt a könyvtárban, állandóan ott voltak a gyermekek, akik segítettek a könyvtári munkában is. Járt nálunk Jókai Anna, Gyurkovics Tibor, Végh Antal. Színművészek közül Mensáros Lászlót emelném ki, akivel baráti kapcsolatban voltunk. A gyermekek mindig körbeülték őt és igazán mély nyomot hagyott bennük. Azok fogékonyak most is a kultúrára, akik fiatalként gyakran ellátogattak hozzánk – vélekedett. 

Egy időre a Vas megyei Bükön talált nyugalmat 

Kátai Ferencné felidézte, hogy a mostani kultúrházat a kilencvenes évek elején kezdték el építeni és az új intézmény teljesen más jellegűnek bizonyult, máshogy tudták a fiatalabb generációt megszólítani. Akkor indult el a mazsorettcsoport – a megyébe másodikként hozták létre – aztán később pedig elindult a formációs tánccsoport is. Közismert az is, hogy a művelődési ház korábbi vezetője alapító tagja a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekarnak. 

– A táti együttes – ami egyébként a Dorogi Bányász Zenekarnak egy magja volt - az alapításától kezdve szárnyalt. A zenészek 1986-ban jártak először külföldön, az az út igencsak összekovácsolta őket – tette hozzá. A rendszerváltás után Kátai Ferenc lett Tát polgármestere és két cikluson át vezette a települést. Akkoriban zűrzavaros időszak köszöntött be a községben és a házaspárt ért támadások miatt Kátai Ferencné 1993-ban úgy döntött, hogy elköltözik Tátról. 

– A férjem védeni szeretett volna engem, én pedig megfogadtam, hogy inkább a világ végére elmegyek. Hat évet töltöttem el a Vas megyei Bükön, az életem egyik legszebb időszakát töltöttem el ott művelődési központ igazgatójaként. Az ottani település vezetésével eredményesen dolgoztam együtt, minden elképzelésemet megvalósíthattam. Nemzetközi falufejlesztési versenyben szerepeltünk, a sárváriakkal együtt nemzetközi néptánctalálkozót szerveztünk, melyre Afrikától Kínáig érkeztek résztvevők. Ennek is köszönhető, hogy Tát és Tokod mellett Bük is fontos helyet foglal el a lelkemben. Örömmel tölt el az is, hogy bár már több mint húsz éve eljöttem Bükről, a mai napig meghívnak az ottani nagyobb rendezvényekre – jegyezte meg. 

Közösen érték el a sikereket 

Kátai Ferencné 1999-ben tért haza, elmondása szerint a szíve visszahúzta Tátra. Döntésében szerepet játszottak az elért eredmények, például az is, hogy minden korábbi táti rendezvényük telt házas volt. Visszatérését követően ismét ő lett a kultúrház vezetője, hiszen megnyerte a pozícióra kiírt pályázatot. 

Elmondása szerint mind Bükön, mind Táton kiemelkedő kollektíva vette őt körül, segítői szívvel-lélekkel dolgoztak és minden sikert kollégáival együtt értek el. Kiemelte Pappné Adolf Erzsébetet, akivel gyermekkorától együtt tevékenykedtek, még Tátról Bükre is eljárt segíteni Kátai Ferencnének. 

– Vas megyében kiváló együttműködés volt a települések között, nem szerveztük egymásra a rendezvényeket. Ezen a téren itt lenne mit javítani – árulta el, ugyanakkor hozzátette, volt olyan alkalom, amikor izgultak azon, hogy vajon lesz-e közönségük. Az intézményvezetőként eltöltött utolsó nyolc évben munkatársaival közösen elindították a Táti Pünkösdi Napokat, hagyományt teremtettek az Orbán-napi összejövetelekkel, melyeket felváltva rendez meg Tát, Tokod, illetve Mogyorósbánya. 

– Ahogy korábban Bükön, úgy két éven keresztül itt is tartottunk aratásbemutatókat, az érdeklődők nemcsak a kézi szerszámokat, hanem például a lóvontatású szelelőgépet is megismerhették. Nagyon érdekes program volt, nagyon sajnálom, hogy nem folytatódott – mondta. 

Fellendítették a kulturális életet a településen 

Kátai Ferencné felidézte azt is, hogy Tát 1981-ben ünnepelte fennállásának 800. évfordulóját, ebből az alkalomból pedig a férjével megszervezték azt is, hogy az akkori helyi asszonykórus eredeti sváb dalokat tanulhatott meg Táton élő idős, német nemzetiségi gyökerekkel rendelkező hölgyektől. A kultúrházban a képzőművészet terén is maradandót alkottak, megannyi igényes kiállításnak adott otthont az intézmény. Emellett két olyan csoport is tevékenykedik ott, melyben szintén fontos szerepet vállal. 

Megalapította a Táti Porcelánbaba Klubot 

– 2008-as nyugdíjazásom előtt elmentünk Czibuláné Csicsman Erzsébet gyémántkoszorús babakészítő mester esztergomi otthonába. Az épület tetőtere tele volt babákkal, melyek rögtön lenyűgöztek bennünket. Elhatároztuk, hogy kiállítást szervezünk belőlük Táton, mely nagy sikert aratott. Így kezdődött a Táti Porcelánbaba Klub története, melynek én voltam az alapítója – ismertette. 

Kátai Ferencné a Táti Szerdai Festők csapatának is aktív tagja: a 2009-ben egyébként tátiakból és tokodiakból alakult amatőr klub tevékenyen alkot, nevéhez híven szerdánként gyűlnek össze és ragadnak ecsetet. Havonta egyszer Simon M. Veronika Munkácsy-érmes festőművész is ellátogat hozzájuk, a festőkurzusokon a „jobb agyféltekés” módszerrel való alkotást is megtanítja az érdeklődőknek. A csapat egyébként összejövetelei alkalmával éjszakába nyúlóan fest, a közös alkotás révén pedig a két település között is szorosabb kapcsolat fűződik. 

Tát díszpolgárává választották 

2020. október 26-án nagyszabású gálakoncerttel ünnepelte alapításának harmincötödik évfordulóját a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar. A rendezvény csúcspontjaként köszöntötték a meghívott vendégeket, majd Turi Lajos polgármester ismertette, hogy a képviselő-testület három személynek is díszpolgári címet adományozott. Elsőként egyébként Kátai Ferencnét szólították, aki példaértékű közösségi tevékenységével érdemelte ki az elismerést, majd hasonló kitüntetésben részesült Rózsavölgyi Károly és Rózsavölgyi Károlyné is, a Musik-Land Utazási Iroda alapítói, a zenekar korábbi vezetői. Érdekesség, hogy ők hárman benne voltak abban a csapatban, akik 1985-ben életre hívták a fúvószenekart. 

Kátai Ferencné negyven évig dolgozott a kultúra területén, ebből huszonhat évet töltött el Táton. Bár már nyugdíjas, a háttérből továbbra is igyekszik segíteni a városvezetést és a kultúrházat. Úgy véli, hogy mindig sikerült jó kapcsolatot kialakítania a lakossággal, sőt az iskola pedagógusaival is sikeresen együtt dolgozott. 

Mesejátékban is szerepelt Kátai Ferencné három cikluson át önkormányzati képviselő volt, a rendszerváltás előtt pedig a megyei tanácsban is szerepet vállalt, 2016-ban Komárom-Esztergom Megyéért Szakmai Díjban részesült. Mindig is tátinak érezte magát, elkötelezett a település fejlődése iránt. Kifejezetten szerette iskolás éveit: másfél évig járt a falusi iskolába, majd felavatták a kertvárosi épületet, ahol elmondása szerint kiváló tanárok tanítottak. Felidézte, hogy volt egy Bors Szilveszter nevű pedagógus, aki róla, illetve két barátnőjéről írt egy négyfelvonásos mesejátékot. A bűvös kalapács című darabban iparművész által tervezett és Kátai Ferencné édesapja által varrt jelmezeket viselték a szereplők.