67 év bölcsességét osztotta meg velünk a tatabányai kórház főorvosa

Folyamatosan mozgásban van. A kórházban, amelyet úgy emleget: az első és utolsó munkahelye, orvosként, tudományos igazgatóként, magánemberként és adományozóként. Számtalan elismerés után a Komárom-Esztergom Megyéért díjat több évtizedes szakmai munkájának elismeréseként értékeli. 

Orvosi szobájában fogad, ahol a falon, íróasztalán számára fontos fényképek, újságcikkek jelzik az inspiráló pillanatokat, fontosabb állomásokat. Köztük egy gránittömböt ábrázoló megsárgult fotót. ­Bátyja fekszik ott. Leukémiában halt meg négyévesen. 

– Fontosak a díjak, melyek visszajelzések, hogy az ember jó úton jár. Talán az is lényeges, hogy egy pillanatra megálljunk és ezekről példaként beszéljünk másoknak. Mégis azt gondolom, a legfontosabb a díjak mögött lévő ember. Sikerekkel, hibákkal, tanulási folyamatokkal. Az elismerés nem csak nekem szól, emögött ott van a családom, a szüleimtől hozott örökségem, és a munkatársaim. 

Sok bölcsességet hozott otthonról. Meséli: példamutatóan élő felmenői voltak. Bánhidán és Bábolnán éltek. Gyermekkorát rengeteg élmény szőtte át. 

– Onnan érkezve öltöttem magamra 67 év bölcsességét. Akár az adventi várakozás, és megérkezés. Próbálom megtartani a múltat, hogy továbbadjam a jövőnek. Mestereim éppen ezért példaképeim is voltak. Nagyapám, apám, professzoraim. Ám legfőbb mesterünk mi magunk vagyunk. 

Dr. Dombi János Péter neve összeforr a Szent Borbála Kórházzal, ahol 1979-től dolgozik. Az eltelt negyvenkét év sok változást hozott, mégis úgy érzi, ő ugyanaz az ember maradt. 

– Az első és utolsó munkahelyem a tatabányai kórház – vallja. – Ösztönösen szeretnénk maradandót, valami újat alkotni. Magam is. A környezet motivációja, a családból hozott örökség, a minta van segítségünkre. 

A hozott példák fontosságát hangsúlyozza, miközben számba veszi a közvetlen környezetében lévőket. A falon, az íróasztalán lévő fotókat. Rajta a családja, egykori mestere: Brenner tanár úr és kolléganője, Valasinyószki Erika főorvos asszony. Továbbvihető, átadható jelképeket, gesztusokat teremtő életutak. 

– A verbalitás nélküli, apró jelek, a példák nagyon fontosak – hangsúlyozza. – Biztonságot, békét, állandóságot nyújtanak a mindennapokban. Erika például mindig hozott friss gyümölcsöt az asztalra. Máig is ügyelünk arra, hogy a kosárka mindig tele legyen. 

A határozottság, a keménység elengedhetetlen, ha valamit el akar érni az ember, de legbelül az alázat kell, hogy a szeme előtt lebegjen – mondja. Tudomásul kell venni azt is, nem lehet hibátlanul dolgozni, gyakran csak az adott helyzethez tudunk igazodni. Hiszen emberként nem lehetünk tévedhetetlenek. 

Dr. Dombi János Péter még most is tucatnyi tervet dédelget. Jól érzi magát, a helyén van, de tennivalója is akad még bőven. 

– Ma már tudom, miben vagyok hiteles és jó, és azokat szeretném erősíteni. A jövő építésének egyik meghatározó eleme, hogy mindenki megkeresse az utódját. Magam is ezt teszem. A legnagyobb emberi érték, úgy hagyni nyomot magunk után, hogy az akár mélyebb, tartalmasabb, mint mi magunk, ha a tanítvány túlmutat mesterén. A jelenben kell építeni a jövőt. Ebben próbálok élen járni. 

A jótékonykodásban is. Azt mondja, ez összekapcsolódik a gyógyítással, hiszen itt is embereken segítenek. Dr. Dombi János Pétert emellett a családi, spirituális kötődések is inspirálják. 

Sok-sok éve a Szent Ágota Gyermekvédelmi Hálózat egyik ünnepségén Mikulásnak öltözött. Meghatározó élmény volt számára. Azóta is kapcsolatban van velük. A Segítség a Gyermekekért Közösség tagjaként, Havellant Istvánnal, Pordán Zsigmonddal és Péntek Szilveszterrel együtt vallják, hogy a „szeretet, a biztonság, a gondoskodás” meghatározó eleme kell hogy legyen a napjainknak. 

Advent az elcsendesedés időszaka. Jelképekkel, gesztusokkal. Dr. Dombi János Péter számára is a befelé fordulást jelenti ez az időszak. 

– Ehhez szükséges egy kiváló társ is, és néhány praktikus átszervezés. Mi a lelkünk után a környezetünket kicsit előbb öltöztetjük díszbe. A karácsonyfa is előbb kerül a helyére, hogy ne a kapkodás, a kimerültség, a megfelelési kényszer uralja a karácsonyt megelőző napokat. Szeretek főzni, a halféléket én készítem el. Otthon is vannak jelképek, gesztusok, amelyek nélkül a karácsony nem válna meghitté. Édesapám annak idején az ünnep közeledtével néhány körtét szeletelt fel, és azt osztotta szét közöttünk. Nekem van egy kis szőlőm, ahol szeretek meditálgatni, és saját kezűleg préselek minden évben néhány liter mustot. A fagyasztóba kerül, és szenteste a fa köré gyűlve a nyár üzenetével koccintunk. Mindig megadjuk a módját, akkor is, ha csak ketten vagyunk a párommal. Karácsonyi zene, ajándékozás közben éneklés és a szeretet továbbadása sem maradhat el. Gesztusok, amelyek bearanyozzák az ünnepet. S példák, amelyekből építkezhetünk. 

Névjegy Dr. Dombi János Péter szülei és nagyszülei megyei kötődésűek. A középiskola után egy évig a tatabányai kórházban betegápoló, betegsegítő volt. Az egyetem után tért vissza. Több mint 20 éve vezeti a hematológiai osztályt, évekig az onkológiai osztály vezetését is vállalta, 2014 és 2019 között a kórház orvosigazgatója volt, jelenleg az intézmény tudományos igazgatója. 2019-ben az egészségügyi menedzser mesterképzési szakot is elvégezte.  Kiemelkedik társadalmi felelősségvállalása. Fontosnak tartja a rákmegelőzést, megalapítója a Kassay F. Sándor-díjnak, tagja segítő közösségeknek. A Jövőért Hematológiai Alapítvány alapítója, elnöke. Az MTA Veszprémi Területi Bizottsága Hematológiai- és Transzfúziológiai Munkabizottságának vezetője, és csaknem öt éve elnöke az Orvostudományi Szakbizottságnak.                          Díjai: főigazgatói dicséret (2000, 2010, 2019), Szabó Ignácz Díj (2007), Miniszteri Szakmai Díj, Megyéért Szakmai Díj (2011), Tatabánya Díszpolgára (2015), Batthyányi-Strattmann László Díj (2017). Megyei Prímadíj – Magyar Tudomány kategóriában (2017).