2021.11.01. 11:32
Csodálatos fotók a Vértesből: üzekedő dámbikák csaptak össze
Mátyás királynak vagy az Anjou-dinasztiának köszönhetjük, hogy most itt élnek és harcolnak közöttünk, többek között a Vértesben is.
Mátyás királynak vagy az Anjou-dinasztiának köszönhetjük, hogy most itt élnek és harcolnak közöttünk, többek között a Vértesben is.
Forrás: Vérteserdő
Fotó: Györök Lajos
Az őszi időszak természetes velejárója a szarvasbőgés, hiszen az állatok ilyenkor igyekeznek párosodni. Ahogy arról korábban, a gímszarvasok kapcsán már írtunk, a kisebb agancs- és testméretekkel rendelkező kereső- vagy mellékbikák a háremeket megkörnyékezve igyekeznek a szaporodásra kész nőstények közelébe férkőzni. Ezt persze a csapatbikák rendre próbálják megakadályozni. Ilyenkor messze hangzó bőgésüktől hangos az őszi erdő, ami önmagában is erődemonstráció, célja a gyengébb hímek távol tartása. A hasonló adottságokkal rendelkező bikák között gyakran párharc is kialakul, melynek eredményeként elválik, hogy melyikük birtokolhatja a háremet.
Hasonló pillanatokat örökített most meg két dámszarvas között Györök Lajos a Vértesben, fotóit pedig a Vérteserdő osztotta meg a Facebook-oldalán. A dámvad a gímeknél valamivel kisebb szarvasfajta egyébként, jellegzetessége a lapátszerűen kiszélesedő agancs. Császár és Kisbér térségében van jelentősebb dámállomány egyébként, de gímek, őzek és vaddisznók is élnek az ottani erdőkben.
Ahogy a vadfajok.hu írja, a dámok ivar szerint elkülönült csoportokban élnek, viszont a hímeknél októberre a bikacsapatok felbomlanak és megkezdődik a barcogás. Időközben a hasukon egy sötét folt, barcogó- vagy bőgőfolt keletkezik, amely átható szagot áraszt. Felkeresik a hagyományos barcogó helyeket, ahol elkészítik barcogóteknőjüket. Csak a korosabb bikák tartanak fenn ilyet, a fiatalabb bikák a barcogóhely környékén várnak, hogy tehénhez jussanak. Néhány tehén az azévi és tavalyi borjaival alkot egy csoportot, aminek mérete nagyon változó, 5-7 egyedtől akár 80 egyedig terjedhet, ezt a csoportot hívják rudlinak.
Érdekesség, hogy magyarországi őshonosságáról régóta tart a vita szakkörökben. A legutóbbi feldolgozás szerint nem őshonos vadfajunk, legkorábban Mátyás király vagy az Anjouk idején telepíthették be a vadasparkokba. Szabadon élő dámokról XVIII. század előtti adat nincs. Napjainkra az összefüggő hegyvidéki erdőket kivéve szinte mindenhol előfordulnak példányaik.