24 Óra és 75 év: évfordulót ünnepel a megyei napilap

Az már az első számból kiderült, hogy az új irányvonal, a szerkesztőség ars poeticája a következő: „Bányászok, földművelők, ipari munkások, értelmiségiek, kisiparosok: tiétek ez a lap…” Az ötvenes évek végén nyolc oldalon jelent meg az újság, hetente kétszer, 1965 májusától pedig hatszor. A hetvenes évektől a Magyar Szocialista Munkáspárt által fontosnak tartott cikkek mellett az olvasók észrevételeivel is találkozhattunk már a lapban.

A nyolcvanas évek végén indult meg a harc annak érdekében, hogy megyénk újságja független lehessen. 1989. július elsején például Dolgozók Lapja – politikai napilap néven kezdték el nyomni az újságot, ettől kezdve az ellenzéki álláspontokat is megmutatták. 1989. október 28-án a Dolgozók Lapja független napilap alcímmel jelent meg, valamint az első oldalon egy határozott szerkesztőségi álláspont is megjelent Nyilatkozat a függetlenségről címmel.

1990. április 9-én jelent meg a napilap először 24 Óra címmel. Októberig még a Dolgozók Lapja elnevezést is feltüntették, hogy az olvasók tudják, a megszokott lapot veszik kézbe. Egyre több véleménycikk jelent meg, a hirdetések száma is emelkedett, az új kiadó a német Axel Springer lett.

Az ezredforduló utáni években, a többi megyei napilaphoz hasonlóan a 24 Óra több oldala is színessé vált, és megjelent a lap internetes portálja is. Ezt 2007-ben, úgynevezett printfüggetlen honlap, a kemma.hu váltotta. Az oldal hamar népszerűvé vált a megyei híreket keresők körében. A kemma.hu is születésnapot ünnepelt a napokban, Emma napján, november 24-én lett 14 éves. A csaknem másfél évtized alatt több tízmillióan keresték fel oldalunkat, szinte a világ valamennyi országából érkezett már hozzánk látogató.

2014. október 1-jétől ismét jelentős változás következett a 24 Óra életében, ugyanis a frissen megalakult a Mediaworks, Magyarország egyik legnagyobb médiavállalata lett a kiadó. Az elmúlt években rengetegen kérdezték tőlük, hogy van-e jövőjük a nyomtatott megyei lapoknak, hiszen az internetes portálokkal, a közösségi oldalakkal nagyon nehéz lépést tartani.

Takács Zoltán, a 24 Óra és a kemma.hu főszerkesztője erre így válaszolt: „A nagy hírértékű belföldi vagy külföldi eseményekről özönlenek az információk a tévékből, rádiókból, országos portálokról és lapokból. De honnan tudja meg valaki, hogy mikor újítják fel a szomszéd utcát? A lokális hírszolgáltatásból. Ez a hatalmas előnye a vidéki lapoknak.”

„Írni akartam, mindenáron”

Amikor 28 évesen a megyébe kerültem, írni akartam, mindenáron. Kézenfekvőnek tűnt, hogy az első lépéseimet a megyei lapnál tegyem meg. Ez az 1970-es évek elején volt és a tatabányai újságot „Dolgozók Lapjának” hívták. Oda küldtem el első szösszeneteimet, egy ideig nem jelentek meg. Hála a kitartásnak, megjelent az első, aztán a második, a harmadik… Akkoriban éppen a mentőknél dolgoztam, hát néhány írásom erről szólt. Mivel láttak bennem fantáziát, és mert egy-két novellám akkoriban már országos lapokban is helyet kapott, jöttek sorban az írásaim.

Nagyon vártam a megjelenést. Nap mint nap mentem az újságoshoz és kértem egy „Dolgozókat” – így mondták ezt akkoriban. Bizony megdobbant a szívem, amikor ugyan rossz papíron, csúnya nyomdatechnikával, de olvashattam az írásomat és alatta a nevemet. Azt a nevet, ami akkor még senkinek sem mondott semmit.

Megesett az is, amikor már ismertebb lettem, hogy a szerkesztőség küldött hozzám valakit, készítsen egy interjút velem. Akkoriban én is, mások is úgy éreztük, „ez már valami”. Akik ismertek, megállítottak az utcán: „Olvastunk ám magáról a Dolgozókban!” Tulajdonképpen ott kezdődött a népszerűségem és ott ismertem meg ennek az ízét. Ami abban a kis megyében történt velem és az írásaimmal, az később kiterjedt az egész országra. De a szélesebb ismertségnek nem volt olyan sajátos, mondhatnám otthonos íze, mint amikor még Esztergomban éltem. Ezért nekem a „24 Óra” még abból az időből, amikor nem ez volt a neve, nagyon fontos máig is.

Nemere István író