Csodát alkot a tatai anyuka – meghívták a New York-i divathétre

Az édesanya évek óta alkot csodásabbnál csodásabb ékszereket sujtásos, azaz zsinóros technikával: fülbevalókat, nyakláncokat, fejpántokat, illetve szinte bármilyen kiegészítőt, amire megrendelést kap.

Családja mellett kiépítette saját márkáját is, amellyel nemzetközi szintekre is pályázik. A kézművest otthonában látogattuk meg, ahol Zsuzsa beavatott minket a különleges technika rejtelmeibe, és beleshettünk műhelytitkaiba is.

Minden egy gyerek hajpánttal kezdődött

Amint belépek a lakásba, rögtön érzem: Zsuzsa – vagy ahogy kézművesként jegyzi magát: Suzy Palhazy Sujtás – egy igazi energiabomba, szinte vibrál körülötte a levegő. Széles mosollyal a konyhájába invitál, sürög-forog, elkészít egy tökéletes habos kávét, közben csevegünk munkáról, családról. Mintha csak vendégségben lennék.

Mint elárulta, a habitusa nem véletlen, a kézműves szenvedélynek évekkel ezelőtt közelében sem volt: felsővezetőként a szállodaiparban ban dolgozott külföldön. A kislánya még Írországban született, aztán hazaköltöztek Tatára, és kisfia már itthon jött világra.

– Éveken keresztül nyüzsgésben, pörgésben éltem, de valami hiányzott – nem is tudtam megfogalmazni mi az, de éreztem: valamit alkotnom kell. Ugyan a két gyermek után dolgoztam, de valami más kellett – idézte fel a kezdeteket.

”Sokszor eszembe jutott a nagymamám, aki hímzett, varrt. A kezében még egy egyszerű párnahuzat is csodává vált. Éreztem a késztetést, ha neki ment, nekem is fog.”

Legelső sujtásos technikával készült munkája a kislányának készült.

– Épp az alkotó lelkületű anyukák „mekkáján”, a Pinteresten keresgéltem, hogy mit készítsek a lányomnak, amikor szembejött velem egy ezzel a megoldással készült hajpánt. Éreztem: ez az én világom. Elegáns, finom, nőies, és kihívás az elkészítése. Teljesen belefeledkeztem készítés rejtelmeibe – mesélte. – Az első munkát pedig újabbak követték, melyeket ismerősim is megcsodálták. Bíztattak, hogy folytassam.

Persze, ahogy Zsuzsa kiemelte: a kezdeti darabok még a kisérletezés időszaka volt. Nem tudta, hogy nem mindegy, milyen alapanyagot használ, ugyanis zsinór és zsinór közt is van különbség. Aztán ő maga is megtapasztalta: fontos, hogy jó tartása legyen, ne csúszkáljon a kézben varrás közben.

A kézműves elárulta, hogy bár maga a zsinórozás évszázados hagyományokra visszatekintő díszítési műfaj, de kiegészítőket csak az elmúlt 7-8 évben kezdtek készíteni ezzel a technikával, és a finom kézügyességet igénylő folyamat miatt kevesen is foglalkoznak vele igazán. Régen a sujtást ugyanis ruhákon használták, a 17-18. századi magyar öltözködés része volt ez a díszítési mód, és egészen Franciaországig nyúlik vissza.

Személyre szabottan alkot

Hosszú hónapok gyakorlása, alkotása után egyre több munkáját ismerték meg ismerősi, baráti körben. Ám Zsuzsa nem állt meg a hobbiszintnél: saját márkát épített, az SPS-t , amellyel főként megrendelésre alkot, és most már a nemzetközi piacot célozta meg.

– Vannak talonba készült darabjaim is természetesen, de szeretek személyre szabottat készíteni, exkluzív maradni. Ha beérkezik egy megrendelés, szeretem felmérni az illető lelkét és ízlését, megismerni őt. Személyessé tenni az alkotást.

„Fontos, hogy kihez milyen színvilág illik, milyen a forma típusa: szögletes vagy kerek? Pasztell vagy élénk? Így tudok olyat alkotni, amelyet biztos, hogy magáénak érez a megrendelő.”

A tervezés persze akár napokat is igénybe vehet. Zsuzsa minden egyedi kéréshez rajzokat készít, ezt elküldi a megrendelőjének, akivel aztán együtt alakítják, módosítják a végén megszülető eredményt. Zsuzsa ékszereit viselte például A Dal egyik versenyzője is, Fekete Bori a 2020-as műsorban is. De voltak érdekes egyedi igények is az elmúlt években, így kértek már tőle lófejet, pávát, sőt: pandamacit ábrázoló ékszert is.

Irány New York!

A kitartó munka meghozta a gyümölcsét, hisz nagy lehetőséget is kapott.

– Kedves barátom, Varga-Zábráczki Dóra hívta fel a figyelmem a New York-i divathétre, hiszen őt meghívták Flying Solo bemutatóra, és kért, hogy menjek vele. Megkérdezte, hogy lenne-e kedven vele menni. Az ötlet nagyon csábító volt, így utánajártunk, hogy hogyan lehet bekapcsolódni, hiszen bármelyik kézműves szabadon pályázhat. Gondoltam: miért ne? – mosolyodott el Zsuzsa, aki az addig rendelkezésre álló ékszerek fotóiból, rajzokból és a technika leírásával együtt összeállította portfólióját. Néhány hétre rá érkezett a válasz, hogy a februári show tíz alkotója közé válogatták.

– Hozzáteszem, az esélytelen nyugalmával küldtem el a pályázatomat, úgyhogy nagyon nagy meglepetés volt – árulta el Zsuzsi, aki azonban egyelőre halasztotta az utazást. – A pandémia miatt kértem, hogy ne februárban jelenjenek meg a munkáim, hanem csúsztassák el szeptemberre. Így én is bátrabban merek utazni az óceánon túlra. Ez lehetséges, azonban így új kollekciót kell küldenem az addig elkészült darabokról.

Modern és hagyományos ötvözete

Az ékszerkészítőhöz saját bevallása szerint az ívelt ornamentikájú, rokokó stílus mellett a hagyományos-magyarost a modernnel vegyített áll közel. A divathétre készülő kollekciójában is ezt szeretné megmutatni. Mint elmondta, egy elismert ruhatervezővel közös munkáik is szerepelnek a portfólióban, amelyben a a ruhákat a kifejezetten azokhoz készült ékszerekkel együtt mutatja be.

–Szeretem ötvözni a magyar motívumokat a naprakész divatirányzatokkal. Úgy gondoltam, kevés olyan lehetőség van, mint New Yorkban, nemzetközi porondon megmutatni hagyományainkat – tette hozzá.

Zsuzsi az otthoni kis kuckójában készíti az elegáns, nőies darabokat. Mint mondja: az életük részeként állította fel kis műhelyét, mert így a családjával lehet, miközben dolgozik. A munkasarok igazi nőiességet árasztó szeglete a háznakk. A falon ívelt mintás, színes festmény, amely jól illeszkedik Zsuzsi finom vonalú alkotásaihoz. Az asztalon a már meglévő és a még készülő fülbevalók, karkötők, és az alapanyagok sorakoznak.

Mint megtudtuk, maga a varrás nem olyan nehéz: egyszerű fércöltéssel készül. Ám ehhez nagyon vékony tű és egy különleges cérna szükséges, mert a varrás nem látszódhat. Illetve a munka aprólékos, és nagy pontosságot igényel.

– Egy-egy darab elkészítése körülbelül nyolc-tíz munkaórába telhet. Ezek több munkafázisból állnak össze, jellemzően 5-6 részletet varrok össze egyben. De volt olyan munkám, ami 11 részletből állt össze, de a határ a csillagos ég – mesélte, majd meg is mutatta, hogy készül egy fülbevaló, így mi is végigkövethettük az aprólékos munka rejtelmeit.