Szörnyű szövődmények – 300 napja küzd a gyógyulásért a covidot legyőző tatai nővér

A tatai nővér, Nagy Gergelyné Hajnalka 105 napot töltött az intenzíven a koronavírus miatt tavaly, és ugyan felépült a koronavírusból, de a betegség miatt több olyan súlyos szövődmény is kialakult nála, és ezért nagyon lassan javul csak az állapota. Immár 300 napja küzd, hogy újra egészséges legyen.

– A mellkasi és hát fájdalmam még mindig megvan, a csípőmtől lefelé zsibbadnak a lábaim és a jobb kezem könyöktől lefelé. A zsibbadás egész nap tart, és estére már nagyon erőteljes – sorolta Hajnalka a Borsnak fájdalmas szövődményeit.

Még májusban több ujja elüszkösödött, ezek is nagyon lassan javulnak, és az egyik ujja még mindig fekete. A tüdőkapacitása is csak 50 százalékos, az érték pedig stagnál, pedig folyamatosan végzi a kifejezetten ekkor ajánlott légzőtornákat. Ha ez nem lenne elég: négyes stádiumú veseelégtelenség is kialakult Hajnalkánál. Most gyógyszert szed, hogy elkerülhesse a dialízist.

– A vese alulműködése miatt az eddig alacsony vérnyomásom most már 180-190 – tette hozzá a tatai nővér, akinek a légzőtorna mellett gyógytornára és gyógymasszázsra is járnia kell, így az egész napja be van táblázva.

– Most már képes vagyok 2-4 kilométert sétálni, vagy szobakerékpározni. A napi terhelést már bírom reggeltől kora estig. Persze nem terhelem túl magam, tudom, hogy mennyit bírok. Örülök, hogy már önállóan ki tudok kelni az ágyból és fel tudok állni négykézláb a masszázsszőnyegről. Kikapcsolódásként élvezem, hogy végre süthetek, főzhetek a családomnak – mondta a nővér, aki nem számított rá, hogy a felépülés ilyen hosszú időt vesz majd igénybe.

Hajnalka azt is elárulta, hogy a szövődményei összefüggnek azzal, hogy súlyos volt a betegsége, és sokáig volt altatásban. Ahogy arról beszámoltunk, 105 napot volt intenzíven, 42 napig gépi lélegeztetésen, és 43 napig művesekezelést is kapott. Ilyen hosszú altatás után ráadásul már a talpra állás is nehéz, a szó szoros értelmében, ugyanis az izomzat is eltűnik lényegében. Ma már szerencsére a karjában és a lábában is épülnek vissza ezek.

Hajnalka szerint a családja hatalmas segítséget jelent nekik, az pedig külön öröm, hogy ők megúsztak a koronavírust.

A férjem a legfőbb támaszom, de a három gyermekemre is mindenben számíthatok. A férjem nagyon félt, aggódik értem, főleg, mikor ki kell mozdulnom otthonról.

Tulajdonképpen a családomnak köszönhetem, hogy élek, mert soha nem mondtak le rólam.

– hálálkodott Hajnalka, aki már a bevásárlásban is kiveszi a részét, de igen óvatos, hisz látja, hogy még mindig sok a felelőtlen ember. Azoknak is üzent, akik most betegek, vagy beteg szerettükért aggódnak.

– A legjobb tanács a betegeknek az az, hogy soha nem szabad feladni, míg a hozzátartozóknak az, hogy soha nem szabad lemondani a beteg szerettünkről. Én is ennek és az orvosoknak köszönhetem az életemet – fogalmazott a tatai nővér, aki már nagyon várja, hogy újra másoknak szentelhesse az életét.