Harc a vízért a rekordhidegben: az oroszlányi dűlőben az ivókút is befagyott (Fotók)

Az év eddigi legfagyosabb hajnala után a városon áthaladva már csak három fokot jelez a hőmérő. Mínuszban. Még a nap is kisütött. Aztán veszünk egy jobb kanyart, hogy megnézzük: a város peremén, a Nyíres-dűlőben hogy telt az éjszaka. Mintha évtizedeket ugranánk vissza az időben.

Kis kertek, „rogyadozó” kalyibák, ablak nélküli téglaromok ameddig a szem ellát. Kapunk útbaigazítást, majd figyelmeztetést: a lejtő után eszünk ágába se jusson kiszállni az autóból. A vészjósló intelmek ellenére megfogjuk a kilincset. A több centiméteres hóval borította úton egy teremtett lelket sem látni. Csak egy riadt kismacska szedi lábait. Nyomában feltűnik valaki. Tóth István és fia igyekeznek haza. Homlokuk ráncai nagy gondra engednek következtetni. Mint mondják, nincs víz. Hajnalban befagyott.

A Nyíres-dűlőben több száz család él, javarészt romák. Többségük fűtetlen hétvégi házakban él. Istvánék azon ritka kivételek, akik nyugodtan hajthatják álomra fejüket. Náluk, még ha nincs is nagy forróság, azért értelmezhető az otthon melege kifejezés. Azt mondja, négy éve élnek a dűlőben. Építkezéseken dolgozik, most szabadnapos. Szerinte jó alapokat tett le otthon. Nyolc gyermeke van, ebből négyet nevel. Tizen­nyolc éves lánya, a legidősebb, sokat segít a ház körül. Mosakodni és főzni nem tudtak tegnap.

István azt mondja, több családfő összedugta a fejét, és évről évre próbálnak megoldást találni a kialakult helyzetre. – Egyszerűen felfoghatatlan, hogy nincs a kútban víz – aztán helyesbít: van víz, de nem várhatnak napokat, mire felolvad. Enni addig is kell valamit.

Tervüket is elmeséli. Ha nem változik a hideg, tüzet raknak az ivókút körül. Azt remélik, így fel tudják gyorsítani a folyamatot. Bár – folytatja István fejét vakargatva – attól még a csövek nem melegszenek fel. Levegőbe mért legyintésénél csak a huzat volt nagyobb, ahogy bevágta maga mögött az ajtót. Azt még halljuk, ahogy mormol magában. Ezt még át kell gondolnom – sóhajt egy nagyot.

– Mi kellene még? Közvilágítás is alig van! – veszi át a szót az utcán sétáló V. Teréz. – Ilyenkor kell az újságpapír vagy karton. Ami nem engedi át a hideget – mondja. Istvánnal egymásra pillantunk. Megtörné a síri csendet. Mondana valamit, de nincs mit. Így csak lélegzetvételének szertefoszló páráját látjuk, és könnyessé vált szemeit.

Oroszlányban volt a leghidegebb

A mostani tél legfagyosabb éjszakáján vagyunk túl. Az előrejelzett mínusz húsz fokos extrém hideget hétfő hajnalban a higanyszálak megyénk több településén is megközelítették. Az Időkép hőtérképének adatai szerint a leghidegebb reggelre Oroszlányban ébredtek az emberek. A bányászvárosban mínusz 16,7 fokot mértek, ezt követte Tata mínusz 15,8 fokkal. Nem sokkal maradt el ettől Tatabánya és Dorog sem, ugyanis mindkét városban mínusz 15,5 fokot mutatott a hőmérő reggel. A rendkívül alacsony hőmérséklet Oroszlány földrajzi adottságait tekintve érthető. A város a Vértes-hegység északnyugati lejtőjén, az Által-ér lankás területein fekszik. A hegység magasabb pontjairól érkező hideg áramlatok könnyen ellepik a várost, majd napokkal később távoznak.