Jakupcsek Gabriella: „egy empatikus munkakutya vagyok”

– Rendhagyó hónapok ezek. Mire tanította a járványhelyzet?

– Az elmúlt időszakban egy életre kialudtam magam, ezenkívül beiratkoztam egy online angol tanfolyamra. Csak egy baj van: imádok dolgozni. És azt sajnos nem tudtam százszázalékosan, hiszen a munkám a stúdióban kezdődik.

– A Jakupcsek plusz című műsor fut jelenleg képernyőn. Mennyiben más, mint ez a traccs­parti?

– Rendhagyó, hiszen a műsor vendégeként nem kérdezek csak válaszolok.

– Tizenöt évvel ezelőtt jelent meg első könyve, most a negyediknél tart. Kinek ajánlja?

– Olyan embereknek, akik figyelik a világot. Akiknek vannak kérdéseik a saját életükkel kapcsolatban. Olyan történetekről írok, melyek engem is foglalkoztatnak. Állampolgárként, magánemberként és nőként is...

– Médiamunkásként is. Nem elhanyagolható szempont.

– A Kapcsoltam című műsor forgatásánál találkoztam először kamerával, csak akkor még vizet vittem Rózsa Gyuri műsorvezetőnek. Aztán jött a rendszerváltozás és megnyíltak a kapuk, a köztévében is. Sosem akartam műsorvezető lenni. Végül ott találtam magam a Reggelben és minden úgy alakult, mint a mesében. Beteg lett a műsorvezető, Jakupcsek pedig beugrott.

– És még volt egy kis franciaországi kitérő, ahol sokat tanult. Mi kell ahhoz, hogy valaki ott tartson, ahol ön?

– Elsősorban rugalmasság, tolerancia, türelem, alázat és humor. Egy empatikus munkakutya vagyok, nagyon sokat lehet rám pakolni. És még egy! A kiszolgáló személyzethez tartozom, nem tehetem meg, hogy ne legyek kíváncsi.

– Volt műsorvezető, rádiós, újságíró. Melyik feküdt jobban?

– Egyértelműen a talkshow. Élek-halok az emberi történetekért, a dilemmákért.

– Megrázta, amikor 30 éves tapasztalattal a háta mögött telefonon elbocsátották?

– Az életben sok mindent lehet, csak tisztességtelenül viselkedni nem.

– Egyszer azt nyilatkozta, bár színésznek tanult, sosem vonzotta igazán a pálya. Inkább olyan presztízsértékű dolgot csinált volna, ami látható. Most mit lát a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül?

– Ha egy folyót sokáig szabályoznak, az előbb-utóbb áttör majd a gáton. Nem hiszem azt, hogy figyelmen kívül lehet hagyni egy generáció akaratát. Véleményem szerint tárgyalóasztalhoz kell ülni a feleknek. Nézze, én mindenesetre hálát adok érte, hogy a gyermekeim nem ennyi idősek.

– Néz valamilyen televíziós műsort?

– Csupán szakmai ártalomból. Picit más szemmel nézem, mint egy átlagos ember. Sok esetben nincs négy órám arra, hogy megtudjam, ki van az álarc mögött. De! És ez most nagybetűs rész lesz. A jelenlegi járványhelyzet miatt nézek hírműsorokat. De sosem egyet, mindig többfélét.

– Hogyan érzi magát a nagymamaszerepben?

– Igyekszem felvenni azt a tempót, amit a mai generáció diktál. Minden egyes kütyüt megveszek, hogy minél jobban képben legyek. Egyrészt nagyban megkönnyíti az életem, másrészt pedig ezek nélkül olyan érzésem lenne, mintha szánt szándékkal kicsekkolnék a közös platformról. Az biztos, hogy nem csak a palacsinta miatt fog mellém ülni az unokám.

Névjegy

Jakupcsek Gabriella Budapesten született 1963. január 18-án, értelmiségi család sarjaként. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Újságíró Iskoláját is elvégezte, később a Magyar Televíziónál dolgozott szerkesztő-műsorvezetőként és a kulturális rovat vezetője volt. 1991–92-ben Párizsban a Nemzetközi Újságíró Iskolán tanult. 2000 óta a TV2 munkatársa volt. 1998 és 2002 között a Danubius Rádiónál a Cappuccino tripla című műsort vezette. 2011-től ismét a köztévé munkatársa volt. 2015. december végén létszámleépítésre hivatkozva felmondtak neki. 2018 őszétől az ATV műsorvezetője. Jakupcsek Gabriella több könyvet is írt: Hepehupa (Vajay Zsófiával, 2002), Megúszhatatlan (2016), És Te hogy vagy? (2017), Nagy levegő (2019), Megúszhatatlan – ahogy a gyerekeimnek elmesélem (2020). Jakupcsek Gabriella elismerései: Legnépszerűbb Női Műsorvezető (1998), Pro Európa díj (2007), Magyar Szakszervezeti Szövetség Művészeti és Kulturális Díj (2015) (Ridikül), Antistigma Díj (2016).