Al Capone is üdvözölte az amerikai autósokat az oroszlányi találkozón

Nem kis feltűnést keltett Róbert Attila platós autója, amikor begurult az amerikai autóstalálkozókról híres vendéglő parkolójába a hétvégén. A Ford Ranchero négy évvel ezelőtt érkezett hazánkba, Texasból. A tulajdonosa pénzt és időt nem sajnált a „picikére” – ahogy ő fogalmaz.

– Szerettem volna, ha ismét az eredeti állapotába tündökölne. Most olyan lehet, mint amikor ’77-be kigurult a gyárból – mondja Attila. Hozzáteszi, túl a rendszámcserén, a vizsgán, kisebb ráncfelvarráson még mindig van mit javítani.

Olyan autóstalálkozókon, mint amilyen a szombati Dodge volt, könnyű, méregdrága és különleges járgányokba botlani. Ismét tele autókkal és izgalmas történetekkel a parkoló. Minden egyes darab igazi unikumnak számít, még laikus szemmel is. A hatalmas abroncsok, tekintélyt parancsoló méretek és az érdeklődők szórakoztatására gyakran felbőgő motorhang kell a már jól megszokott amerikai életérzéshez. De érdekes fordulatokból sem volt hiány aznap. Az egyik résztvevő például Al Capone-jelmezben üdvözölte a Dodge márkát.

Nagy a tolongás Dajka István négykerekűje körül. Kérdések tömkelegére válaszol az Esztergom-Kertvárosból érkezett fiatal. Folyton folyvást csak sorolja a paramétereket, amitől autójának alig akad párja az országban. Mint mondja, másfél éve szerezte be a „kis szürkét”. Akkor még New Yorkból Komáromba érkezett, ahonnan végül megvásárolta az 5700 köbcentis, 400 lóerős, HEMI-motoros Dodget, manuális váltóval.

Az autó szélvédőjénél baseballütő hever. Még mielőtt azt hinné az ember, hogy egyedi riasztóberendezésről van szó, a felirat is az autó márkájáról, a ’70-es évek legendás sportautójáról árulkodik, a Dodge Challengerről. Mint mondja, a nagy fogyasztás (átlagban 14 liter) miatt csak hétvégente gurul ki az autó a garázsból, de olyankor több száz kilométert és körülbelül 8-10 garnitúra gumit hagy maga mögött. – Ez csak játék – mondja István, de azonnal hozzá is teszi, igen költséges mulatság.