Sokan járnak csodájára a súri birtoknak, ahol több száz állat várja a simogatást

A nagymamám falun nőtt fel, voltak teheneik, lovaik, kacsáik. Sokszor nyulat is tartottak és kecskét a tej miatt. Száz éve még az volt a normális, hogy a házak udvarai tele voltak állatokkal. A gyerekek úgy nőttek fel, hogy reggelente a tyúk alól szedték ki a friss tojást a rántottához, segítettek megfejni a kecskét, tehenet.

Ma viszont sokan nem azért költöznek a falvakba, hogy állatokat tarthassanak. A nyugodt, családi házas környezet csábítja a családokat. A kertek is elaprózódtak az idők során. Míg egy házhoz régen akár több ezer négyzetméter is tartozott, addig most csak egy kis kertnyi hely van a ház előtt. Ezért is olyan népszerű Marencsák Márton portája, ahol sosincs csend az állatok hangjától. A házban rendszeres és szívesen látott vendégek a falusi gyerekek is. Minket is azonnal szívesen fogadnak a háziak. Marci bácsi nincs otthon, de az unokája örömmel mutatja meg az udvar lakóit.

– Már egész kis korom óta segítek a nagypapának az állatok körül. Reggelente az első dolgom, hogy megyünk ki az udvarba és ellátjuk az állatokat. Nagyon szeretek velük foglalkozni – kezdi Hrabati Heidi, miközben már invitál is be minket a bárányokhoz. – Nagyon kezesek, bátran simogassátok meg őket. A gyerekeknek is ők a kedvenceik, egy kis szénáért cserébe nyugodtan tűrik a simogatást – mondta Heidi, aki elárulta, hogy a bárányok kis faházának az építésében is segédkezett a nagypapájának. De már mentünk is tovább a belső udvarra, ahol többek között egy gyönyörű páva volt elzárva.

– A régi pávánk szívesen ücsörgött az udvar közepén álló fán és onnan figyelte, mi történik körülötte. A ház elé is nyugodtan ki lehetett engedni, nem ment sehova. Sajnos a mostani pávánk nem ilyen szelíd – árulta el a kislány.

Néha megmakacsolják magukat

A ház előtti, villanypásztorral körbekerített füves területen békésen legelésznek a szarvasmarhák. Halomban áll körülöttük a széna és a fű, így hiába próbáljuk magunkhoz édesgetni őket egy kis finomsággal. Unottan figyelik próbálkozásunkat. Heidi elárulja, hogy a látszat csal, nem mindig ilyen könnyű velük. Bizony embert próbáló feladat a fenti legelőre terelni a több mázsás állatokat.

– Egy kötelet kötünk a nyakukra és úgy vezetjük fel őket. De néha megmakacsolják magukat és nem akarnak nekiindulni – mondta Heidi. A kislány elmesélte nekünk még azt is, hogy nemcsak a falusiak látogatják meg rendszeresen a teheneket. Sok falun átutazó autós is szívesen megáll, hogy közelebbről is megnézze a hatalmas állatokat.

Állatokkal szeretne foglalkozni

Heidi az állatok között nőtt fel, számára természetes, hogy mindennap gondoskodni kell róluk, hiszen sorsuk tőlük függ. Nem is kérdés számára, hogy később is állatokkal szeretne foglalkozni. Terveiben a szülei és nagypapája is örömmel támogatja. – Szívesen dolgoznék egy állatkertben, de az nincs a megyében. Arra is gondoltam, ha felnövök, csinálok egy igazi állatsimogatót, ahol a látogatók megismerkedhetnek a különböző háztáji állatokkal – mesélt a terveiről a kislány, aki elárulta, hogy a kutyák tanítása például már most is az ő feladata. – Mindennap foglalkozom velük, nekem a kutyák a kedvenceim. Az alapvető engedelmességre tanítom őket. Az udvarban a sok állat között, illetve ha vendégek érkeznek, tudniuk kell, hogyan viselkedhetnek – szögezte le Heidi.