Retro nyaralás: a vállalati üdültetés régen megyeszerte nagyon népszerű volt

Beutalóra az volt jogosult, aki szakszervezeti tagként nem rendelkezett tagdíjhátralékkal, legalább egy éve dolgozott az adott vállalatnál, munkáját kiemelkedően végezte és a megelőző naptári évben nem üdült.

Nem volt könnyű beutalóhoz jutni: a gyárakban és üzemekben is könnyebben jutottak hozzá az irodai alkalmazottak és a vezető beosztású dolgozók. 1987 nyarán még mintegy 22 ezer család üdülhetett, közülük minden hatodik három vagy annál több gyerekkel kapott beutalót. Megyénkben a Dunakanyarban fekvő Dömös, kisebb mértékben Pilismarót, valamint Tata és Komárom vált üdülőövezetté.

Dömösön az 1950-es évek végétől a szervezett és a magánüdülés szinte minden eleme jelen volt. A volt MFTR-üdülő előbb a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kezelésébe került, majd a SZOT vette át Szárnyaskerék néven, mely Csaba Lajos vezetése alatt családias légkört, programok sokaságát kínálta vendégeinek. Egész évben működött, nyáron 73, télen 55 férőhellyel és 18 alkalmazottat foglalkoztatott. Többek között kultúrfelelőst is, aki a beutaltak moderálását látta el.

A vállalatok közül az esztergomi Sportárugyár, majd a LABOR Műszeripari Művek esztergomi gyára tartott fenn üdülőt Kádár Gusztávné egykori villájában. A 30 férőhelyes, 18 szobás épületben telente tanfolyamokat is tartottak.

Az Építőgépgyártó és Javító Vállalat dömösi üdülője 1953-ban nyílt meg a volt Schrodt Panzióban 17 szobával, bennük 40 férőhellyel.

A TERIMPEX külkereskedelmi vállalat üdülője 1953 májusában kezdte meg működését Patzenhofer Herbert, az ácsi cukorgyár tulajdonosának egykori villájában. A 21 férőhelyes üdülő csak nyáron fogadott vendégeket.

A Komárom megyében működő vállalatok az ország távolabbi vidékein, a Balatonnál, Hévízen, Harkányban, a Bükkben és a Mátrában üdültették arra érdemes dolgozóikat.

A legjobb körülményeket a bányavállalatok tudták biztosítani. A Dorogi Szénbányák balatonfenyvesi üdülőjében 1967 végén új étterem épült. Itt a családokon kívül gyerekeket is üdültettek, akiknek költségeit az Önsegélyező Egyesület és a szénbányászati tröszt fizette. 1971-ben a vállalati KISZ-bizottság 20 férőhelyes kempinget létesített a vállalati üdülő területén. A fiatalok üdültetését akarták ily módon kiszélesíteni. Így a fiatalok kalandvágya és biztonsága is megoldható volt.

Az Oroszlányi Szénbányák családos üdülőjét 1973 augusztusában nyitották meg Siófokon a Batthyány utcában. A beruházás mintegy 26,4 millió forintba került. Az újságcikk szerint akkoriban talán ez volt a legkorszerűbb vállalati pihenőhely, a nyugdíjasok mégis inkább a komáromi strandon lévő faházas üdülőt választották.

A Tatabányai Szénbányák 1958-ban 710 bányász üdülését szervezte meg. Hévízen családok is helyet kaptak, míg a balatonkenesei és a siófoki gyermeküdülőben 510 kislány és kisfiú pihenhetett. A vállalat 1976-ban újította fel balatongyöröki üdülőjét, ahol presszó is várta a beutalt vendégeket. Viszont 1992-ben már arról írtak, hogy eladják az üdülőt.

A Komárom Megyei Építőipari Vállalat Balatonfüreden három további építőipari vállalattal közösen emelt üdülőt, de a vállalat dolgozói Harkányfürdőn, Miskolctapolcán és a komáromi termálfürdőben is pihenhettek. A Tatabányai Cementgyárnak Harkányban, Tatán és a Balaton mellett volt üdülője. Harkányban 40 személy, Tatán a 3-4 személyes faházakban turnusonként 20 család, Siófokon bérelt üdülőben 70-en pihenhettek. Komáromban a strandfürdőnél épültek faházak, ahol több vállalat üdültette munkatársait.

A Komáromi Állami Gazdaság 1983-ban Zamárdiban létesített üdülőt. A gazdaság dolgozói Gyulán, Hévízen és – csereüdültetés keretében – a volt NDK-beli Werder városában is üdülhettek.

A Komáromi Lenfonógyár dolgozói közül 1962-ben 73-an töltötték szabadságukat a SZOT üdülőiben. A híradás szerint Hajdúszoboszlón és Balatonfüreden is volt üdülőháza a lengyárnak. 1966-ban Koppánymonostoron is felépült egy gyári üdülő. A nyergesújfalui Viscosa 1957-ben Balatonföldváron vett húsz személy pihentetésére alkalmas épületet. Az Esztergomi Marógépgyár 60 férőhelyes pihenőháza Esztergom-Búbánatvölgyben létesült. „Tizenöt ízlésesen, korszerűen berendezett szoba, étterem, társalgó, terasz, tévékészülék, rádió, megannyi játék áll az üdülők rendelkezésére, s nem utolsósorban a büfé, szabadstrand” – csábították a dolgozókat.

Az UNIKER kereskedelmi vállalat 1972-ben eladásra kínálta a Dunakanyarban lévő háromszintes vállalati üdülőjét és 1996-ban a környei agrárcentrum hévízi pihenőpark­ját. Közben a „KÖGYÓ” dorogi gyárának alkalmazottai Balatonszemesen, Miskolctapolcán, Ráckevén pihenhettek felújított épületekben.

Benépesültek

Bárki, bármikor üdülhetett, de az anyagi korlátok ezt csak kevés család számára tették lehetővé. Az 1927-ben létrehozott Országos Munkásbiztosító Intézet, majd Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) is csak az 1930-as évek végétől kezdte el a munkavállalók üdültetését. Az 1950-es évektől terjedt el a szervezett üdültetés az államosított, szakszervezeteknek vagy vállalatoknak kiutalt épületeiben. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) által fenntartott üdülők az 1960-as évektől népesültek be.