A jelenlegi digitális oktatás hatalmas lehetőséget kínál a jövőben

– Milyen tapasztalatokkal zárult az elmúlt két hónap? Ezzel kapcsolatos online előadásának címe: Digitális vagy jó? Miért?

– Sokan különbséget tesznek a jó és a digitális oktatás között, én azonban azt gondolom, hogy tud digitális és jó is lenni egyszerre. Sokakra – szülőkre, pedagógusokra, gyerekekre – nyomasztó terhet rótt az új megoldások keresése, alkalmazása, még akkor is, ha az elmúlt években már használtak digitális eszközöket az iskolában. A tantermi tevékenységet támogató digitális pedagógia ugyanis nem feltétlenül ültethető át egy az egyben a távtanítási környezetbe. Fontos leszögezni, hogy ami most zajlik idehaza és a világ számos országában, az egy vészhelyzeti megoldás, és nem a megszokott oktatás-nevelés folytatása a digitális eszközök és a digitális pedagógiai módszertan alkalmazásával. Még a nemzetközi élvonalban is ideiglenes üzemmenetről beszélnek, amelyben minél több tanulót kívánnak elérni a digitális eszközökkel, hogy rendszeres legyen a kapcsolat a tanárok és a diákok között. El tudják juttatni a feladatokat a tanulóknak, hogy a kompetenciáik szinten tartása, fejlesztése ne szenvedjen csorbát. A legnehezebben éppen ezért a világon mindenhol az általános iskola alsó tagozatos diákjai vonhatóak be a digitális munkarendbe, hiszen ők még írni, olvasni is csak most tanulnak, így szükségük van szüleik segítségére a digitális megoldások használatához.

– Digitális oktatásról beszél a köznyelv, valójában mi történik ma?

– Tantermen kívüli digitális oktatási munkarend zajlik. Ez nem távoktatás, hanem távtanítás. Napi szintű interakcióra épül, közvetlen kapcsolatra támaszkodik, ugyanakkor a fizikai jelenlétet nélkülözi. A távtanítás abban különbözik a távoktatástól, hogy ott nincs feltétlenül napi interakció, alapvetően önállóan sajátítja el a tananyagot a diák vagy a hallgató, míg a digitális távtanítás gyakori, akár napi kapcsolatot feltételez a tanár és a tanuló között. A veszélyhelyzet miatt vezették be egységes, minden területre átfogóan értelmezhető és kiterjedő gyakorlati útmutató, kötelezően előírt, egységes módszertan alkalmazása nélkül. Nagyon helyesen, hiszen nem egységes a diákok és a pedagógusok digitális kompetenciája, felkészültsége sem. Korosztályi és egyéb különbségekből adódóan igen változatos platformokra költözött át az oktatás.

– Milyen tapasztalataik vannak?

– Pontos adataink egyelőre nincsenek, ezzel együtt megállapítható, hogy több nagy csoportba sorolhatók az intézmények a jelenlegi helyzetben alkalmazott módszerek eredményessége alapján. Az innovatív iskolákban a digitális távtanítás bevezetése, a klasszikus órarend helyett a projektalapú működés pozitív következményekkel járt, nem egy esetben még a tanulói teljesítmények növekedését is eredményezte. Sokszor arról számoltak be a tanulók és a tanárok is, hogy a tanulás érdekesebb, nyitottabb lett, amelyben a tanulók aktívabban vesznek részt. A második csoportra a kapcsolat megőrzése a jellemző, vagyis rendszeres kapcsolatban maradtak a pedagógusok és a diákok, alapvetően a tanterv szerint haladnak az osztályok, és nincs számottevő visszaesés a tanulók kompetenciáiban. Vélhetően ide tartozik az iskolák többsége.

– Miben más a hétköznapi oktató-nevelő munka a távtanításban?

– Szinte mindenben. A legfontosabb különbség, hogy lényegesen szűkebb a kommunikáció lehetősége, ami az oktatási-nevelési tevékenység legfontosabb kelléke, egyben előfeltétele is. Csak egy érzékletes példa: a pedagógus a tantermi tanórán folyamatosan követi a diákok reakcióit, és ezek alapján szinte pontosan meg tudja mondani, hogy megfelelő ütemben haladnak-e az anyaggal. És persze azt is „leveszi” egyből, hogy ki az, aki érti az elhangzottakat és kinek kell esetleg részletesebb magyarázat. Egy webes tanórán gyakorlatilag semmilyen visszajelzést nem kapnak a diákoktól, a nonverbális visszacsatolások 70–80 százaléka elvész. Ez más szerepbe helyezi a pedagógust, más módszertant kíván. De ugyanígy említhetjük azt is, hogy a digitális környezetben fenntarthatatlan a 45 perc tan­óra és 15 perc szünet menetrend, mert pokolian fárasztó, sem a tanárok, sem a diákok nem bírják ezt a tempót. Létre kellett hozni a távtanítás terét, ki kellett alakítani az előrehaladás, a számonkérés formáit éppúgy, mint a digitális környezetben érvényes kommunikációs és viselkedési formákat. Óriási munkát végeztek és végeznek a pedagógusok, a diákok és a szülők. Ehhez mi igyekszünk minden támogatást megadni: rengeteg módszertani ajánlás és jó gyakorlat szerepel a szakmai-tematikus weboldalakon (www.dpmk.hu; www.oktatas.hu; https://digitalisjoletprogram.hu/hu/djp-ajanlasok).

Mire való?

– A digitális pedagógia csoportmunkára, az ismeretek elmélyítésére, a kritikai szemlélet elsajátítására való, ebben remekül kiegészíti a hagyományos pedagógiai módszereket – vallja Horváth Ádám. – Hatalmas innovációs lehetőséget nyújt ez az időszak, ezért érdemes lenne a digitális pedagógia néhány elemét alkalmazni majd az iskolákban. Ám nem vált mindenki digitális pedagógussá. Nélkülözhetetlen a folyamatos önfejlesztés, a támogató intézményi környezet, illetve a szükséges technikai fejlesztések.