A kecskédi származású gazda kecskéi még az ajtókilincs használatát is megtanulták

– Szokták mondani, ha valaki vesz egy kecskét, az beleszeret és nem tud tőle szabadulni – mondta Matics Éva, aki röpke három éve kapta meg első kecskéjét. Azóta tucatnyi patás követi minden lépését. Mint mondta, a hétvégi házuknál nagyon elburjánzott a növényzet, s innen jött a kecsketartás ötlete, amit szépen lassan egy állatsereg követett.

– Viccesnek, bár sorsszerűnek is hangozhat, de a Komárom-Esztergom megyei kis falu, ahol felnőttem, a Kecskéd nevet viseli. Itt a szüleim mindenféle állatot tartottak, innen ered az érdeklődésem a háztáji állattartás iránt, ami manapság sajnos kezd kimenni a divatból. Talán ezért tekintenek rá különleges látnivalóként a kirándulók egy-egy Pécs-kői túra alkalmával – meséli Éva, aki mindennap ötkor kel, hogy idejében el tudja látni jószágait.

– Náluk nincs hétvége vagy ünnepnap, mindennap várnak és igénylik a törődést. Ha egyszer az ember magára hagyja őket, csalódnak, és elvesztik a bizalmukat, nemcsak az őket ellátó gazda, hanem minden más ember iránt is – jegyezte meg Matics Éva.

Jelenleg tizenöt kecske, két ősmagyar juh, két liba, három kis termetű disznó és egy pulyka színesíti a pár mindennapjait, a mini farmot pedig Gino és Tiger kutya őrzi, bár a gúnár nemhogy a kutyáknál, még a termetes bakkecskénél is agresszívebbnek bizonyul. Harciassága abból fakad, hogy a tojó épp a tojásokon ül. Ezt védelmezik. Elég nagyot tudnak csípni, ezt Éva már saját bőrén is tapasztalta, ezért a róka és a menyét sem meri megközelíteni fészkét. Ha belemar az emberbe, olyan érzés, mintha fogóval csípték volna össze a bőrét – mondta a gazda.

A kecskék között találunk szarvast és sutát, házi kecskét, alpesit, núbiait és még törpekecskét is. Kecskéből ritka a nemesített fajta, rengeteg a keverék egyed, de mindegyiknek megvan a maga természete. Sámson, a kilencvenkilós bakkecske például makacs és önfejű, őt nehéz kordában tartani, csak Éva párjának, Józsefnek sikerül – jellemezte a nyáj urát Éva, aki azt is hozzáteszi, különbözőségeik ellenére két dologban mégis megegyeznek a kecskék: az ajtókilincs használatát egytől egyig megtanulták, és saját nevükre is hallgatnak.

A kecskék amellett, hogy nagyszerűen helyettesítik a fűnyírót, naponta akár fejenként egy-másfél liter tejet is adhatnak. A nőstény kecskék tejhozama nagyjából napi öt liter körüli, vagyis ellátják a családot – tej mindig akad a hűtőben –, emellett Éva kecskesajtot is készít. A későbbiekben jövedelemforrásként is ezzel szeretnének foglalkozni, mivel mindkettejük nagy álma a családi gazdaság, amiben sok-sok háztáji élelmiszert termelnek – írta a nool.hu.

A juhtartók nem győzik hangsúlyozni: nem birka ez, hanem racka

A tucatnyi kecske között különleges ősmagyar juhok is járják a legelőt, amelyek mint megtudtuk, állományuk folyamatos létszámcsökkenése miatt védetté nyilvánított fajták – szinte csak a Hortobágyon tűnnek fel. Őseink magát a juh szót is erre a régi magyar fajtára értették, ami a népvándorlás korában bukkant fel a Kárpát-medencében.

A racka V-alakú csavart szarvaival hívja fel magára figyelmet. A kosok vastagabb, szétálló szarvval ékeskednek, míg az anyák szarva nem nagyobb fejük hosszánál. Közepes termetűek, gyapjuk durva, tincses szerkezetű, nem értékes, viszont régen ebből készült a pásztoremberek subája. A fehér változatuk elterjedtebb, de nem ritka a fekete nyáj sem. Húsuk bár ízletes, Matics Éva és párja nem emiatt tartja őket, szívükhöz nőttek a jószágok.