Pálinka és jó hangulat is kellett a tatabányai kolbászhoz

– Boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod! – harsogta a hangszóró szombat délelőtt. Arról lemaradtam, hogy az ismert dal kinek szólt, egy azonban biztos: nem a feldolgozásra váró disznóknak, nekik nemhogy sok, már egy nap sem jutott… Versenyzőből viszont annál több akadt, mások mellett az OMBKE 3-as számú gárdájának „önjelölt csapatkapitánya”, Bársony László is tüsténkedett.

– Minden évben indulunk, ezúttal egy hagyományos recepttel készültünk, só, bors, kömény, fokhagyma kerül a húsba – fogalmazott. Mint mondta, ők sosem versenynek fogják fel a rendezvényt, a jó hangulat sokkal fontosabb számukra.

A Herman DSE dzsúdószakosztálya sem volt rest megmérettetni magát.

– Hagyományos csabai kolbászt készítünk, ha minden jól alakul, igencsak csípős lesz – magyarázta Schatz-Véber Erzsébet. Kérdésünkre, miszerint mi a jó kolbász titka, a fűszerezést és a jókedvet említette.

Saller-Molnár József a BTK nevében nyilatkozott. Aki bölcsészettudományi karra járó egyetemistákra gondol, nagyot téved, az elnevezés a Béltöltők Köréből adódik.

– Négyszer már megnyertük a versenyt, most sem szeretnénk szégyent vallani – magyarázta a csapatkapitány. A társaság zöldfűszeres-rókagombás kolbászt készített. Mint fogalmazott, a hús, a szalonna és a fűszerek mellett a jókedv, no és a pálinka adja a kolbász lelkét. Bél-a-cél csapatnévvel katonák is indultak a rendezvényen, foglalkozásukból adódóan roppant fegyelmezetten tettek-vettek. Tamás, a vezetőjük kiemelte: bajor kolbásszal kápráztatnák el a zsűrit, vajas beütéssel.

– A pálinka és a paprika nélkülözhetetlen a kifogástalan kolbászhoz – szögezte le ellentmondást nem tűrően.

A versenyt végül a BTK nyerte, a Tündérbogyókat és a Tüzes menyecskék a spájzban nevű formációt megelőzve. A különdíjat a Turul DEAF SINOSZ érdemelte ki, a legvidámabb csapatnak pedig a Bél-a-célt választották. A legfontosabb azonban ezen a napon tényleg a jó hangulat – no és a pálinka volt.