Bányászhagyományokat elevenítettek fel a tatabányai emlékülésen

Kiss Vendel történész muzeológus nyitotta meg a konferenciát, majd John Katalin, az oktatási és kulturális bizottság elnöke vont párhuzamot az adventi várakozáshoz kapcsolódó gyertyagyújtás és a bányászok védőszentjének útmutatása között. Hozzátette: az elmúlt években rendszeresen vett részt a szakmai napon, s minden alkalommal kapott valami újat. Kiemelte: fontos, hogy a fiatalok is tisztában legyenek e nap jelentőségével.

A programon több előadást hallhattak az érdeklődők. Balogh Csaba, a Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumának elnöke beszélt Selmecbánya örökségéről Tatabánya bányászatában és hagyományaiban. A két város 2017-ben kötött testvérvárosi együttműködést. Előadásában rávilágított a selmeci bányászat csaknem ezeréves múltjára, s az erre épülő akadémia létrejöttére. Kiemelte: sok a hasonlóság a bányászat területén, ám amíg Selmecen érceket, Tatabányán eocén kori szenet bányásztak.

A konferencián többek között Dallos István helytörténeti kutató Tatabánya kultúrtörténetéhez kapcsolódó előadást tartott. Két ember tevékenységét, munkásságát emelte ki. Sebestyén Ferenc fotóalbuma a Tatabányai Múzeumba került, és ehhez kapcsolódott Fábián Imre legendás filmje, a Palás Tóni, amely a sztahanovista rendszer elé állít görbe tükröt. A rövidfilm az ötvenes években készült, amikor Tatabányán is folyt a harc a jobb minőségű szénért. Fábián Imre a tatabányai bányászképzőkör tagjaival együtt alkotta meg Palás Tóni figuráját, aki saját kárán tanulja meg: a szén jó minősége közös érdek. Sebestyén Ferenc fotókat készített a film készítéséről és a korszakról. A konferencia résztvevő ízelítőt láthattak a filmből, amelyet a közelmúltban digitalizáltak.

Az eseményen szó volt a Jó szerencsét!-köszöntés eredetéről, a Csordakúti Bányaüzemről is. Tóth Enikő művészettörténész főmuzeológus pedig Kukán Géza (1890–1936) „Újraélesztés” című festményét mutatta be. Az első igazi bányászfestő alkotását pályázati támogatással sikerült restauráltatni. Kukán 1914-től négy éven át dolgozott a tatabányai bányákban, s az itt szerzett élményei alapján készítette el alkotását.