Már az óvodában is „köcsögös“akart lenni a szárligeti fazekasmester

Grósz Róbert ezt többször is megtapasztalta, de mielőtt idáig jutott volna, előbb Száron elvégezte az általános iskolát, majd Budapestre ment egy építőipari szakközépbe. Sikeres érettségijét követően tovább is tanulhatott volna, de inkább a kivitelezés felé fordult.

Első munkahelye a SZÖVTERV-nél volt majd 1982-től a tatabányai úttörőházban ismerkedett meg a fazekasság alapjaival Csiszár József szakkörében. Csaknem húszan kezdtek, s egyike lett azoknak, akik végig kitartottak. Közben édesapja csinált számára egy lábbal hajtós korongot, de sokáig gondot okozott neki, hogy nem volt kemencéje, így nem tudta kiégetni alkotásait.

Így volt ez akkor is, amikor már az erdészetnél dolgozott, de akkoriban jóval több ideje jutott a fazekaskodásra. Akkor lett még több, amikor villanyóra-leolvasó lett, mert azt kötetlen munkaidőben csinálhatta. A rendszerváltás után vált önálló kisiparossá. A fővárosban kezdett egy bérelt műhelyben, majd szülei házában folytatta, 1996-tól pedig Szárligeten az otthonukban.

Az alkotással sosem volt gondja, de meg kellett tanulnia az eladás művészetét is. Ma már sok visszatérő megrendelője van, s eljutott odáig, hogy szívesen átadná tudását az érdeklődő fiataloknak, de ezt saját műhelyében nem tudja megoldani, ezért örülne annak, ha valamelyik közösségi intézmény biztosítana rá lehetőséget.

Ovisként is „köcsögös” akart lenni

Már óvodásként is azt mondta, hogy „köcsögös” akar lenni. Szerettei ezt csak akkor mondták el neki, amikor valóban az lett. Ő maga 1983-tól tartja magát annak, amikor először készített egy olyan 30 cm átmérőjű paraszttálat, amivel már teljesen elégedett volt. Ez az oka annak, hogy ma is őrzi. Később korongozott sok aratókorsót, tejesköcsögöt, vizes- és boroskancsót és söröskriglit egyaránt. Anyaguk természetesen egyforma volt, de színük és díszítésük rendkívül változatos. Megtudtuk a mestertől azt is, hogy dísztárgyak helyett szívesebben kreál használatiakat, újabban pedig egyedi tervezésű és kivitelezésű házszámtáblákat is. Még Szár címerét is ő készítette, ami a községházán látható.

Nem árammal, gázlánggal éget

A legtöbb fazekas manapság elektromos kemencéket használ. Grósz Róbert nem. Neki egy ritkaságnak számító, saját maga építette búbos kemencéje van, amit gázlánggal fűt fel, s úgy égeti ki remekeit. Egyszerre maximum 170 kisebb pohár fér bele, a nagyobb padlóvázákból pedig csak egy. Igaz, ezeket körbe lehet rakni kisebb darabokkal. Meg is teszi gyakran, de kedvenc hobbijára csak ritkán van ideje. Ha mégis tud rá szakítani, akkor felül motorkerékpárjára, s azzal rója az utakat belföldön és külföldön egyaránt, de a hazai tájak szépségét a legtöbb esetben előnyben részesíti. A természetes szépséget és a harmóniát szintén. Ez nem csak művészi alkotásain látszik, hanem házuk udvarán szintén.