A valamikor új dolgok birodalmában az echte némettől a csolnoki mandulásig minden volt

– Nézd, ebben csomó klassz fotó van. Elvigyük? – kérdezte párját a hölgy, aki a kezébe kapott könyvet nézegette.

– Hát, ha már ingyen van, akkor ne hagyjuk itt! – érkezett a válasz a férfitól, aki végiglapozta a fényképekkel teli albumot.

Nemcsak ők, hanem az idősebb korosztály tagjai is válogattak a művek között, ahol a magyar mellett a német irodalom klasszikusait, de még Agatha Christie-regényt is találtunk. A köteteken túl a porcelántárgyak iránt is sokan érdeklődtek.

– Fújd meg a végét és figyeld, hogy milyen hangot ad ki! – mondta az árus a gyermeknek, aki eleget is tett a kérésnek, mire a zöld színű madár sípolni kezdett. Bár tetszett neki, végül nem vásárolta meg, hiszen tudta, csak porfogó lenne a polcon…

– Nézd, ez echte német! Ide való Csolnokra! – mutatta a bányászos motívumokkal és a Jó szerencsét! köszönés német megfelelőjével, a Glück auf!-fal ellátott bronztáblát az eladó az érdeklődőnek. A helyi férfi bővelkedett németországi, sőt még albertirsai korsóval is.

Egy hölgy eközben a másik asztalnál egy bögrét fogott a kezébe, melyet közelebbről is szemügyre vett.

– Ez bizony nem új! – harsant fel.

– Igaza van, de valamikor az volt! – próbálta jobb belátásra bírni a vásárlóját az eladó, ám a hölgy ezután tovább­állt a Dankó méhészet asztalához. Dankóné Petrik Tímea azt is elárulta nekünk, hogy a különböző akácmézek iránt egyre nagyobb a kereslet. Ennek megfelelően gyömbér-, levendula-, mentol-, napraforgó-, propoliszos és még mandulás mézet is kaphattunk.

Utóbbi értékét továbbá az is emelte, hogy Csolnokon termett mandulát tartalmaz. Azt is megtudtuk, hogy ezeket a különlegességeket – melyekre az egész falu büszke lehet – nemcsak itt, hanem a környező településeken is kedvelik és szeretik. Bár a bolhapiac csak két órán keresztül fogadta az érdeklődőket, azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy senki sem távozott üres kézzel onnan.